Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)
nagy latifundiumain tenyészttettek? Talán sehol az országban nem maradt meg vértisztább állapotban a világ egyik legszebb, erőre, tartósságra és ragály ellen való ellenálló képességre nézve egyedüli magyar szarvasmarha. ...midőn végre-valahára nagy későn a köz- és mezőgazdasági kérdésekben rákpostán, vagy csigatelegrafon haladó magyar kormány is észrevette, miszerint a pusztulásnak indult magyar szarvasmarha fajnak a végenyészettől való megmentésének eljött a tizenkettedik órája: ezekből a gulyákból szerezte be drága pénzen az országban tenyésztési célokra szétosztott apaállatokat." 23 Később aztán, a századforduló körül „a tejfogyasztás gyors emelkedése arra bírta a kisbirtokosokat is, hogy bővebben tejelő marha után nézzenek. A vasutak kiépítésével életbe lépett borjúkivitelhez nagyobb súlyú áruk kellettek, melyeket jól megfizettek, de ilyeneket a magyar faj nem szolgáltatott. Az ökrök tenyésztése, melyeken csak 4, vagy 5 év után lehetett túladni, a tenyésztőt nem jutalmazta a kívánt haszonnal. Nagyobb hizlalók számára csaknem kizárólag nyugati marhákat keresnek; így állt be magától, szinte észrevétlenül a fajváltozás, úgy hogy nemcsak a nagyobb uradalmakban, de a kisbirtokosoknál is, akik csak előbb csak magyar fajt tenyésztettek, most már színes marhát is találunk". 24 1906-ban „tiszta szimenthali marhatenyésztés van Perbenyiken, Bélyen és a Czigándhoz tartozó báró' Sennyey-féle pusztán. Ezek az állományok kisebbek, s Perbenyik kivételével, csak tejelés végett házi használatra szolgálnak". 25 MailáthJ. 1906-ban úgy látja, hogy „az állatnem milyensége a kisbirtokosoknál mindig az ugyanazon vidéki nagybirtokos állatállománya szerint igazodik, s így van ez itt is a marhaállománnyal. A bodrogközi négy nagy gulya: a páczini, perbenyiki, bélyi és ricsei, döntő befolyással volt a környék marhaállományára s ezért találjuk a Bodrogközben a legjobb magyar marhát. Az utóbbi években még a nagybirtokok is csökkentették a magyar marha tenyésztését; így herczeg Windischgraetznek egykor híres 150 tehénből (!) álló gulyája teljesen feloszlott. A nagymihályi uradalom gulyája melynek 300 tehén állománya volt, s így szám szerint a legnagyobb volt, szintén teljesen feloszlott, az idén keltek el a legutolsó darabok". 26 A statisztikai adatok ezt a fajváltást a következőképpen mutatják be: 1895-ben 21 636 magyar fajta mellett 1421 színes, 27 1911-ben 14 262 magyar fajta mellett 7281 színes, 28 1935-ben 6 221 magyar fajta mellett 7923 színes, 2 ' élt a Bodrogközben. A számbeli váltás tehát már 1935-ben megtörtént, s 1945 után a váltási folyamat még jobban meggyorsult. A Bodrogköz szlovákiai szakaszán 1955-ben a magyar marha tenyésztői a kis és középparasztok. A JRD-kben (tsz-ekben) nincs a tartása megengedve, 34
