Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A falvak szarvasmarhaszáma általában az 1911-es szinten stagnál. Az országos tendencia itt is érvényesül, hiszen erőteljesen megváltozik az állomány szerkezete. A tenyész és fejőstehenek 7183-as számához az igásökrök csupán 1201-es számát tudjuk hasonlítani.

16 Kiegészíti az előző adatokat az az 1939-es állatösszeírás, amely a Bodrogköz mai szlovákiai szakaszáról ad hírt. Eszerint 1938-ban szarvasmarha összesen 13 681 db volt ott, ebből 114 tenyészbika, 6863 tehén, s 1785 ökör.

17 Végezetül a szarvasmarhatartás egyre fokozódó fontosságára mutató két adatsort közlünk. Ezek szerint a Bodrogköz paraszti háztáji gazdaságaiban, s másodsorban a termelőszövetkezetek istállóiban az 1960-as évek közepén jelentősen megemelkedett az állomány száma. 1963-ban a tsz-ek 4360, az egyetlen állami gazdaság 795, a paraszti háztáji gazdaságok pedig 9798, összesen 14 953 db jószágot tartottak. 1966-ban az összeírok a tsz-eknél 5179, az állami gazdaságnál 873, a háztáji gazdaságoknál 16 215, összesen tehát 22 267 db állatot mutatott ki.

18 Az összeírásokból kiderül tehát, hogy a szarvasmarhaállomány száma 1775-től 1966-ig a következőképpen változott: 3 943 db 5 314 db 4 631 db 23 118 db 26 667 db 27 841 db (összevonva) 14 953 db 22 267 db Ha az összeírások hibalehetőségeire (különösen az 1895-ig terjedők esetén) is számítunk, kétségtelenül megállapítható, hogy a szarvasmarhaállomány ugrásszerű gyarapodása a 19. században történt. 1802 és 1895 között az állomány majd megötszöröződött. A szarvasmarhaállomány állatenyésztésen belüli jelentőségét jól jelzik az összeírások adatai. A szarvasmarha aránya a lóval, a sertéssel és a juhval összevetve a következő képet mutatja:

19 Év Szarvasmarha Ló Sertés Juh 1775 körül 3943 66,3% 305 5,1% 1696 28,6% 1802 4631 71,2% 364 5,6% 1153 17,7% 1895 23118 34,0% 6112 9,1% 21526 31,7% 1775 körül 1790-ben 1802 körül 1895-ben 1911-ben 1935/38 1963-ban 1966-ban 353 5,5% 17112 25,2% 32