Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

1632 decemberében ugyanott Tót szeren a jobbágyok közül 1 gazda 6 ökörrel 10 gazda 4 ökörrel 12 gazda 2 ökörrel 3 gazda 4 lóval 1 gazda 3 lóval 3 gazda 2 lóval 2 gazda 1 lóval rendelkezett, A kispataki Magyar szeren lakó jobbágyok közül 1 gazdának 4 ökre 5 gazdának 2 ökre 2 gazdának 3 lova 1 gazdának 2 lova volt.

6 A Tisza szabolcsi oldalán lévő falvak közül 1688. április 12-én Gáván 8 ökör (2 gazdáé) és 15 tehén (4 gazdáé) volt. Tiszabercelen 4 ökör (1 gazdáé) és 8 tehén (5 gazdáé), Szabolcson 2 tehén, Balsán 4 ökör, Timáron 8 ökör és 3 tehén szerepelt az összeírásokban.

7 Karádnak (Tiszakarád) csupán 4 telepesét írták össze 1688-ban, 4 ökörrel, s 6 tehénnel,

8 de valószínűtlen ez az adat, hiszen 1696-ból már jóval nagyobb állatállományról van tudomásunk. 1696-ban Sarkóczy és Koncz karádi lakosoknak 11-11 igásbarmát (Pecora jugalia) mutatja ki a conscriptor. A lápi legelőkön így szép marhaállomány fejlődött. Egyegy nagygazdának 40 marhája is, kisebb gazdáknak 6-10 volt.

9 A dicális összeírások meglévő adatait összegezve a Bodrogköz 43 falvában élő jobbágyok birtokában 1775 körül 3943 db, 1790-ben 5314 db, 1802 körül pedig 4631 db szarvasmarhát mutattak ki az összeírok.

10 A falvak közül kiemelünk néhány típust, amelynek állatállománya jellemző az egész Bodrogközre. Az erőteljesen szarvasmarhatartó falvak közé tartozik Királynéimec, Kisgéres és Vajdácska (1-3. táblázat). A kis állatállományú falvak példája Szög (Bodrogszög) és Felsőberecki (4-5. táblázat). Különleges helyzete volt a Bodrogközben Nagy- és Kiscigándnak, ezekben a falvakban a többiektől eltérő módon jelentős volt a lótartás (6. táblázat). Végül az összeírások adataiból bemutatjuk Karosának az állatállomány tulajdonviszonyait is tükröző számait (7. sz. táblázat).

11 26