Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A sárospataki Rákóczi-uradalom 1639-es urbáriuma a pataki mesteremberek között 15 halászt sorol fel.

98 Többségük a kispataki Magyar szeren lakott, s urbáriális terheik között ott szerepel, hogy „Marthon napban halasz pénzt", „disznobul, baranybul es mehbeől ... tizedet", „minden féle kévés gabonabul tizedet adnak", „zantassal, aratassal, kaszálással es minden fele zolgalattal eőkis tartoznak". A halászok rendtartása szerint pedig „It Patakon ket rendbeli halaszok vannak: 1. Magyar Szeresy, alias Rethi halaszok, 2. Gyalmos, alias: Zegedíj halaszok". S mindannyiójuknak „az aratásra kimenni es eletekre valót ke resniek szabadsagok vagyok, az mikor az aratást Isten elől hoza"." Agávai, balsai, szabolcsi és berceli jobbágyok mindannyian a majorsági szántóföldek művelésével tartoznak, s szolgálataik között, jóllehet a Tisza partján települt falvak, sehol sem szerepel a halászatra való utalás.

100 De az irat megjegyzi azt is, hogy „Ezen helységnek földjei, ha ár víz nem rontaná Búzát, Gabonát, Zabot, s egyéb főzeléket is meg termik trágyázás nélkül is". Tiszakarádról pedig azt jegyzik fel szintén 1772-ben, hogy „Határja kicsin lévén, annak is ár víz miat csak kevés hasznát vehetik, nem is szoktak egyebet bélije vetni, hanem valami kukoriczát és Lent".

101 A vidék falvairól 1796-ban Vályi A. döntően a gabona és búzatermelő jelleget hangoztatta.

102 A bodrogközi községek határának művelés alatt álló részeit többnyire az árvizek által soha el nem öntött homokdombok, partosabb helyek voltak. Jobbágyok, parasztok szántóföldjeit háromnyomásos rendszerben művelték, nyflvetéssel osztva a szabálytalan földdarabokat.

103 A szántóföldek bővítésének régi módja volt az erdőirtás, amelyeket Ortványoknak (Kaponya), Csonkás réíeknek (Sárospatak, Kenézlő) és Lázoknak (Agárd, Ricse, Sárospatak) neveztek.

104 A láz szó 1658-ban egy kenézlői adatban így fordul elő: Kenizlei Bay Sándor adóssága fejében zálogosítja el „Kenizlőn... lévő határon egy laz avagy szél földeijmett".

105 A szántóföldek bővülésére nagy lehetőséget adott a 19. századi folyószabályozás és lecsapolás is. A mai dűlők kontúrjaiban olykor fellelhetjük még a régi tavak, vizenyős rétek formáját. Az utolsó terjeszkedést, a belterjes mezőgazdaság felé vezető utat pedig a legelők, nádasok, rétek, erdők fokozatos elfoglalása biztosította. Növekedésük mértékét az utolsó időszakban — 1935 és 1963 között — a következő számok jellemzik. A szántóföld aránya az egész területhez viszonyítva 1935-ben 57,4 %, 1963-ban 63,8 %. Tíz százalék feletti arányú a növekedés néhány Tisza menti faluban, pl. Cigándon, Tiszacsermelyen, Tíszakarádon.

106 Az 1960-as évek közepén egy katasztrális hold mezőgazdasági területre jutó bruttó termelési átlag a Bodrogközben rendkívül alacsony, 19