Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A népességről Virter F. 1905-ben azt írta, hogy „...egy-egy félreeső, mocsárelzárta falu népe csaknem változatlanul megőrizte ősi jellegét. E falvak közül Czigánd, Géres, Karcsa féltékenyen elzárkózik a többi falutól, a saját véréből szaporodva fel századokon át s vajmi ritkán házasodva össze más községekkel. A falu népe alig néhány családból, vagyis hadból áll; valamennyi rokon és sógor; Kisgéresen pl. csupán Kovács András nevű felnőtt ember 26 van. Másik érdekes típus a Bodrogközben az ú.n. nemes falu, mint Nagygéres, Őrös, Kistárkány, stb. Ezeknek a falvaknak egész népe Zsigmond király idejében ármálista lett. A nép kurtanemeseknek nevezi őket".

78 A Bodrogköz megélhetési forrásait, foglalkozásait tekintve az eddigi leírások — hasonlóan az Ecsedi lápról és a Sárrétről szóló leírásokhoz

79 — többnyire a vízi világ, a halászat egykori domináns voltát hangsúlyozzák. Trenkó Gy. szerint „a falvak, főleg az egymástól, s a szomszéd falvaktól nagy távolságra fekvő Karád és Cigánd elszigetelten éltek, lakói vadászattal, halászattal, csikászattal foglalkoztak, Szabolcs megyében vadmadártojással, hallal, harmatkásával, súlyommal és vízi növényekből készített tárgyakkal kereskedtek."

80 Ebner S. határozottan tette hozzá, hogy „a községekben voltak pusztán halászatból élő családok, mesterhalászok, akik külön települtek, de valamennyi gazda űzte a halászatot az állattenyésztés és csak harmadrendű csekély földmíves mellett".

81 A lakosoknak, akik „1867-ig halászatból, csík- és nadálykereskedésből éltek, később marhatenyésztés volt a főfoglalkozásuk."

82 Lényegében hasonló véleményeket összegez Dankó I. is.

83 Ezeket a véleményeket látszik alátámasztani az az 1772-es levéltári adat, mely szerint „Sennyey Imre uram eö nga Emberei mindenike egy Puttón csíkot, egy pár Tekenős Bikát, vagy 17 xr; három Tyúkot, 15 Tojást, egy Zsákot, egy meszely Len mag olajt, 10 és 1/2 xr; szoktak adni, mely Szent Mihály adójának hivattatik".

84 Ugyancsak a Cigándiak „hasznos halászattyok"-at említi 1796-ban Vályi A. is.

85 A többi bodrogközi faluból azonban nem rendelkezünk ezeket megerősítő, hasonló adatokkal. Fontos szerepe volt a bodrogközi nép életében a gyűjtögetésnek is. A nép „legtöbbje visszaemlékezik még arra az állapotra, melyben csak össze kellett gyűjteniök a természetadta terményeket" — írja 1925-ben Ébner S.

86 Különösen sokat tudunk a gyékény torzsájának, a súlyomnak és a vadmadártojásnak gyűjtéséről. A kenyérpótló súlyom jelentősége pl. olyan volt, hogy egy 1623-as tiszakarádi feljegyzésben a református papok számára külön rendelkeztek arról, hogy „Az Sulymos Tooban egy nappal a közönséges súlyom szedés élőt szabad az Pastornac egy emberét súlyom szedni botsatani. Az után mind addig szedheti, míg az szokás szerent az falubeliec szedic. Ha az falubeliec egy embert botsatanac, ő 17