Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

Helységnévtár a ricsei Szállás dűlőről azt mondja, hogy „az ős lakosok ott szálltak meg, amennyiben a mostani Ricse helység későbben népesíttetett be."

61 Ebner S. pedig egy 1838-as (közelebbi forrásmegjelölés nélküli) vallomást említ, amely szerint a ricsei Szállástéren „holmi hányt-vetett kunyhókat gabalyítottak össze a lakosok és annak körüle náddal bekerítvén abba kendert, tököt és káposztát plántálgattak, télen pedig, minthogy árvizes időkben szénájukat s egyéb takarmányaikat a nagy dágványok s mocsaras helyek miatt a helységbe be nem szállíthatták, szarvasmarháikat és sertéseiket ottan szokták teleltetni. Az irtások helyén élő tölgyfák vagy csobakjaik láthatók". Másik tanú a községtől teljesen elzárt szállástéren „Szép házakra, is tálókra, ereszekre és aszatokra emlékszik, s 20 évekkel ezelőtti elpusztulásának okát abban véli, hogy a szárazság bekövetkeztével nem volt a házakra többé szükség, s a lakosok a helységbe visszaszármaztak.

62 Ezek mellett tudunk még a Bodrogközből Királyhelmec 1869-es térképéről a Szállás homokról, a Tolnai szállásról,

63 Zemplénagárdról a Szállóhomokról,

64 s a Tokaj-Zalkod közötti térségből, Disznószállásról. Az adatok egy része (a ricsei Szállástér, helmeci Tolnai szállás) minden valószínűség szerint az Andrásfalvy B. által leírt mohácsi szigeti állattartási szisztéma

63 egykori meglétére utal, másik részük (Szálló-homok, Disznószállás) pedig a nyájban őrzött állatok delelő-háló helyére vonatkozik. A bodrogközi falvak külső képét 1896-ban Geöcze S. rajzolta meg, kissé általánosítva: „A bodrogközi falvak többnyire egyformák: egyetlen hosszú utcájuk; két oldalt deszka-, sövény-, vagy nád- kerítéssel beszegett keskeny udvarok; alacsony szalma-, vagy nád fedelű házak; ház végében az utcza felől virágos kis kert, túlsó végében ól, szekérszín; az udvaron elől eperfa, tova nagy trágyahalom, azontúl kert, dohányos, zöldséges; kert végén csűr, csűr körül nagy diófák, néhol egy-egy kis szilvás. Az utca közepén sok helyt széles tó, benne temérdek liba, kacsa. A falu végén vályogból rakott, vagy patics zsellér-házak; azokon túl kovácsműhely, benne cigánykovács; végre a vályogvető gödrök, körül rongyos putrik, tele toprongyos cigánysággal."

66 A lakosság a 19. század közepén 171.800 katasztrális hold területen élt, ez a szám 1920 után 73.860 katasztrális holdra csökkent,

67 majd az 1969-es kimutatás szerint a Bodrogköz közigazgatási területe 50.100 hektár, Sárospataké 13.958 hektár.

68 A Bodrogköz népességének a számáról a 16. századtól vannak ismereteink. A lakosság számának első meghatározását — Szabó I. számításait

69 figyelembe véve — Valter I. kísérelte meg az 1541-es és az 1546-os dica jegyzék alapján. Számításai szerint 1541-ben megközelítően 3660 fő, 1546-ban pedig 4343 fő lehetett a terület lakossága. Az 15