Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)
l.kép. A Bodrogköz a 20. század elején ekés földművelés az állattartáshoz képest, jelentősége azonban folyton nőtt, s egyre inkább megkötötte a téli szállást. Az állandósuló téli szállások — falvak rendje — megvont határok nélkül nem lett volna fenntartható. Ebből a szempontból fontos, hogy a falvak a 11. századi írott forrásokban már rendszerint határok között — „cum terminis" — jelentek meg, de igen hamar részletes és egyre bővülő határleírásokkal. 47 A Bodrogköz területéről az első határleírást 1258-ból ismerjük, annak 1342. évi átiratában. Rozvágy, Géres, Semjén vidéke határát írja le, s megjegyzi, hogy a határ egy Plascha nevű tónál kezdődik nyugat felől, majd északra megy megművelt földeken... 48 A falvak határai mindenképpen azt jelzik, hogy a téli szállás már faluszerűen a földhöz tapadt, s a letelepedő faluban megindulhatott, más nomád népek módjára, a falubeli ház telkén és a művelés alá vett földön az egyéni birtok kialakulása. 49 A téli szállásoknak állandó falvakká való átváltódása egyúttal azt is jelentette, hogy a szállások népének mind nagyobb része élt állandóan a faluban. I. István, László és Kálmán törvényeiben az együttélő helyi közösségek egyetlen kereteként az országban a villa, a falu szerepel, melyek házépítményes és állandóan lakott településként tűnnek elő, s melyekből a fejős és igás állatokat naponta hajtották ki a közeli legelőre. 50 A Bodrogközön belüli forgalmat 13
