Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

1-5 dörzsölő ágos vagy dörzsölőfa (44-45. kép). Ott, ahol a szállás területén vagy közvetlen környékén élő fa állt, azok szolgáltak dörzsölőként, de funkcionált ilyen céllal kútágas is. Többnyire azonban a legelő Szentgyörgynap előtti átvizsgálásakor ásták le a dörzsölő ágasokat a karám közepére vagy a déllő területére arányosan elosztva. Egyegy oszlop 30-40 cm átmérőjű és 1,5-2 m magas volt. Oldalát rücskösnek hagyták, vagy — mint Karcsán — baltával körbe bevagdosták. Az állatok mind a szálláson, mind a déllőn állandó helyet foglaltak el. „A marha mindig saját vackot csinált — mondta Szegedi Mihály, tiszakarádi gulyás — mindig egyformán ugyanarra a helyre ment vissza. Megszaglászta a helyet, s aztán lefeküdt."

143 44. kép. Dörzsölő fa. Tiszakarád, 1970. 109