Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

latát is bemutatta: „A Bodrogközön volt mocsár, ér, tófenék elég; mindezek néha kiszáradtak, olykor kaszálták bennük a sást, a lápi füvet; télen vágták a gyékényt, a nádat, de esős években kiszélesedtek és nagy térségeket foglaltak el a szomszéd rétből, szántóföldből; a mezei utakat egyre beljebb kellett tolni olyankor. A szabályozott terület más képet mutat: ahol azelőtt beláthatatlan mocsár, nádas terült, biztos fészke milliom vízimadárnak, ahová ember csak Istent kísérteni nyomulhat be az úszó lápon: ott most szekérút visz; öles dudva között kövér tengerik, megdőlt búzák mellett, a kondás kötésig érő dudvában legelteti disznát, de tüzet rakni nem mer a mezőn, mert meggyulladna a föld. Kövér, porhanyó, fekete tőzeg az egész térség; még kihasználatlan pihen ősi termő erejének teljességében. De a csatornázás elvitte a vidéknek gonosz vendégét is; kevesebb a hideglelés mint egykor, és a jószágban sem tesz annyi kárt a lépfene, a métely, meg a muszka (kolumbácsíhoz hasonló légyfajta)."

24 A legnagyobb összefüggő mocsárvilág a Bodrogköz délkeleti részét foglalta el. Ez a Hosszúrét: a terület legalacsonyabb része, „nagy kiterjedésű síkság, mocsár és nádas, a kevés magaslat egymástői elszigetelve."

25 Összefüggő, nagyobb mocsaras rész volt még Semjén, Cséke, Dámóc és Zemplénagárd környékén, Alsóberecki, Vajdácska környékén, valamint északon Szomotor, Őrös, Nagygéres és Szentes között.

26 A Hosszúrét fölött kanyarog a legnagyobb bodrogközi ér, a Karcsa, mely bővizű, nádas nélküli folyó volt 1705-ig, majd beleveszett a Hosszúrét mocsaraiba.

27 A Ticze a terület északi részén kanyargott, s mint a neve is jelzi: Tisza-ág volt. E két nagyobb folyón kívül azonban számtalan apróbb-nagyobb morotva, ér, tó, mélyedés alkotott bonyolult rendszert,

28 melyek által területünk nagy része vizenyős, mocsaras rét lett, dúsan termő növényzettel, mely a legeltetés, állattartás számára adott alkalmas területet. A Bodrogköz eredeti növényzete — a lápokkal, mocsarakkal tarkított ligeterdők, a homokhátak sztyepfoltos erdői — túlnyomórészben elpusztult. Maradványai csak a folyók mentén, s az ártér morotváiban, tavaiban élnek.

29 A terület életében nagy szerepe volt az erdőknek. Még a 18. századi első katonai felmérés is mutatja a hajdani nagy erdőségek nyomait. A két folyót: a Tiszát és Bodrogot végig galériaerdők kísérték. S bár a térkép a terület belsején kevés erdőt tüntet fel, az erdőre utaló földrajzi nevek sokasága bizonyítja, hogy korábban a Bodrogköz belső részeit is nagy területű erdők borították.

30 A középkori határjárásokban is találunk erdőre utaló leírásokat. A határjeleket gyakran tölgy, gyertyán, vagy más fákon helyezik el. Helmec határjárásában Rakatya nevű bozótos helyet említenek 1323-ban, s a határjeleket kétszer is tölgyfába 10