Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

A város polgársága, iparosok, kereskedők széles körű levelezést folytattak, Miskolc 1838-ra a Tiszán inneni Magyarország fő kereskedelmi városa lett. Ez évben kapott engedélyt a város az Orbán-napi vásár megtartására, ezzel az országos vásárok száma négyre emelkedett. E vásárokat a külföldi cseh, lengyel kereskedők szívesen látogatták. A város hetivásárai, melyeket szerdán és szombaton tartottak, felülmúlták a pesti vásárok forgalmát, később a pénteki napon is volt hetivásár. A vásárok rendjét a város piacrendőri szabályai védték. Az uradalom kiterjedt levelezést folytatott, melyeknek nagy részét a kereskedelmi levelek tették ki, hiszen - amint feljegyezték - az uradalom 1829-ben 54 kereskedővel pereskedett. Gyakori levelezést folytatott a tanács is, ami portóköteles (nem hivatalos) levelezés volt, ennek díját Duronelli postamester hitelezte, és csak félévenként, vagy évenként egyszer számolt el a várossal. Ez az eljárás a postai bevételek pontos kimutatását bizonytalanná tette, ami a felsőbb szerveket a hitelezés megszüntetésére késztette. Erre utal Morbitzer nevű kiadó megkeresése a városhoz: „Nemes Tanács A nagyméltóságú M. Királyi Udvari Kamara rendelése, hogy az postai jövedelmet ezentúl holnaponként a fő postahivatal cassajába múlhatatlanul felküldjük, ennek következésében az hitelezés csak holnaponként terjedhetvén ki, ugyanazért megkéretik a Nemes Tanács azon 12 fit 42 X pengőpénzbeli tartozás kifizetésére, mely tartozás mint a februáriusi, mártiusi és áprilisi postakönyvben* feljegyzések bizonyítják, minden lehúzás nélkül mentül elébb megfizettessék. Ezek folytában ezentúl minden holnapi tartozást kérjük kiegyenlíteni, különben feljebb említett 12 frt 42 X CM (Convention Münze) tartozást alássan kérvén megtéríttetni. Alázatos tisztelettel maradván Miskolc, május 6-án 1835. Cs. kir. Miskolci Postahivatal Morbitzer."

100 A postadíjak kifizetésének tárgyában elég sok levélváltás történt a posta és a város között, úgy látszik a felsőbb rendelkezést a tanács nem igyekezett betartani. Nagy számban vették igénybe a különpostát, vagy az így küldött stafétát, ezek viteldíja az évi takarmány termés mennyiségétől függött, ezért az időnként változott. A változást körözvény útján közölték a postákkal: „Magyarországon egy lótul egy állomásra fizetni szokott postabér 48 ezüst X-ről 44 X-ra szállíttasson le, egyfedeles kocsitól a fent megszabott bérnek fele, fedetlenül pedig annak egy negyede fog fizettetni, az állomás és tengely pénz a régi állapotban hagyatván."

101 Ugyancsak a mindenkori takarmányárak figyelembevételével állapították meg a vármegyei közgyűlésen az előfogati díjakat is. Ez a megállapítás összhangban volt a szomszéd vármegyék előfogati díjaival; 1844-ben Miskolcról, Harsányból és Sajókazincról induló előfogatok díját egy-egy állomásra 1 frt 12 X-ban, egyebütt a megyében állomásonként egy ezüst forintban állapították meg. 93