Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

vánnegye ilyen értelemben készít felterjesztést a Helytartótanácshoz és kéri a miskolci posta stáció adminisztrációja elnyeréséhez való dekrétumot kiadatni.

94 Az öreg Szedliczky József 1823. október 21-én meghalt, özvegye, Vitéz Borbála 1824. március 9-én gyermekei és unokája közötti osztályosegyezség megkötése céljából deputációt kér a vármegyétől. Hogy a terhes hivataloskodástól magát mentesítse, 1825 májusában fiát, a táblabíró postamestert minden előfordulható törvényes dolgainak előmozdíttatására, visszavonásig a maga törvényes plenipotentiusává (teljhatalmú megbízottává) teszi.

95 Néhány érdekesebb esemény Szedliczky ék működése alatt: 1817-ben új stafétautasítást adtak ki, mely megszabta, hogy a stafétával a postalegénynek ezután egy postatávolságra (két postamérföld) két és fél óra helyett sík földön kettő és negyed, hegyes vidéken két és háromnegyed óra alatt kell eljutni. Újra szabályozták a portómentességet. Az 1818-ban kiadott udvari kamarai rendelkezés jegyzékbe foglalta azoknak a hivataloknak és magánszemélyeknek a nevét, akik egymás közt portómentesen levelezhettek, egyidejűleg szigorú büntetést helyezett kilátásba a visszaélést elkövetőkkel szemben. A magánfélnek küldött levélért a címzett fizette a portót. Ha portómentességet élvező szerveknek, személynek magánfél küldte a levelet, a viteldíjnak csak a felét fizette. Kedvezményes volt a viteldíja a körleveleknek is: 1819-től a viteldíj egyharmadát fizették. Ez a kedvezmény alapozta meg később a nyomtatvány küldeményfajtát. 1819-ben az elveszett rekomandált-ajánlott-leveiért húsz forint kártérítést fizettek. 1821. június 19-én Sándor orosz cár kevés kísérettel - kilenc kocsival Gyöngyösön, Egeren át Miskolcon ment keresztül. Az útbaeső postahelyeket értesítették, hogy kellő számú ló álljon rendelkezésre. A postások az elrendelt egyenruhában voltak kötelesek díszelegni. 1825. november 26-án Sőtér Antal, az egri postamester sajnálkozások között levélben közölte a vármegyével (29. kép), hogy a Miskolcról Pozsonyba küldött staféta küldeményt Egerből továbbküldve, Kápolna közelében a postalegény a bőrzsákkal együtt elveszítette. A zsákot a legény nem a nyakába akasztotta, hanem a nyeregkápára. A levélben a borsodi követeknek küldött követi utasítás volt, amit sürgősségre való tekintettel küldtek stafétával. A vármegye a levelet másolatban kénytelen volt újra elküldeni.

96 1828-ban nevezetes esemény képezett beszédtárgyát a városban. Kazinczy Ferenc, a reformkor vezető egyénisége, a nagy nyelvújító, irodalmár Pestről visszatérőben volt Széphalom felé, Miskolcon a kocsija a város közepén felborult. „Az történt, hogy Emil kocsisom, a fiam nem érti a mesterségét - írta visszaemlékezéseiben -, de nem mintha rossz lett volna az út, hanem mivel az utcán ide-oda tekintgete. De a fordulás nem okozott semmi bajt, szekerem, lovam érdemlék, hogy megvegyem.

,,96/a 88