Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

A magánlevelek elfogadása, vagy átvételük megtagadása mindenkinek szabad akaratjára volt bízva. Az utóbbi esetben a címzett ki nem váltás okát saját kezűleg a kézbesítő, vagy a hivatalnok előtt a levélre felírta és a postának visszaadta. Az így visszajött, ki nem váltott, ismeretlen című, kézbesíthetetlen, vagy három hónapig nem keresett leveleket a feladási helyükre visszaküldték, ahol azokat lajstromba foglalták és kifüggesztették, hogy a feladók, miután tulajdonos voltukat kellően igazolták, átvehessék. Amennyiben a leveleket a feladási helyen egy hónapon belül nem váltották ki, előjegyezték a Tértilevelek jegyzékében (Retour-brief Protokoll) és az igazgatóságon keresztül Bécsbe került elégetés céljából. A postakezelésben, a postahálózat bővítésében bekövetkezett változásokról a közönséget központi rendelet, körözvény (kurrens) útján tájákoztatták, amit helyi szokás szerint kidoboltattak, vagy hirdetőtáblára kifüggesztettek, így adták tudomásul 1817-ben, hogy: „. . . azon levelek számára, melyektül a taxa csak kézhez adáskor fog fizettetni, bizonyos ládák lesznek a postahivatalnál, hogy azokban minden időben be lehessen őket dobni, ameddig a hivatal nyitva áll ..." vagy: „. . .A benföldi levelezésekben pedig egyszer, úgymint az érkezés helyén a kézhez adáskor kell fizetni, hacsak a levél nem frankóztatik a feladó által . . . "

7g A levelek címzésénél előírták, hogy kisebb címhelyeknél az utolsó átmenő nagyobb postahelyet a feladó tüntesse fel. Bölöni Farkas Kazinczy Ferencnek Széphalomba küldött levelét ekként címezte (19. kép). 19. kép 66