Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

2. Jövedelme 200 Ft és 104 Ft lovaglópénz (Rittgeld); ebből nem állt módjában a maga és felesége élelmezése, három kocsis, továbbá hat conductor és a lovak tartása, akárhogy takarékoskodott is tartásukkal. Jövedelmének javítását 1792- és 1793-ban magasabb helyen kérte, de könnyítést nem tudott elérni. 3. A miskolci postaállomásnak helyiséget csak drágán, 50 Ft-ért volt kénytelen bérelni. Ezenkívül 1790-től a mai napig számára sem termőföldet, sem legelőt nem juttattak - ahogy azt a többi uradalmakban megtették -, hanem az összes takarmányt, lisztet, szénát és minden terméket 1790-től saját pénzén kellett beszereznie és megvennie. Egyéni sorsa és a mostoha idők hatása miatt annyira elfáradt, hogy ugyanazt érzi, mint azok, akikkel ez a rossz sorsa közös. 4. A kamarai prefektus rendelkezésére 1790-ben mérsékelt díjért a miskolci magisztrátus ideiglenesen földet jelölt ki számára, amit saját súlyos költségén fölszántatott, bevettetett. Amikor eljött az aratás, a diósgyőri fiskus az egész vetést a miskolci mészárosoknak engedte széthordani, amiből 300 Ft kára lett. Emiatt a magasabb fórumon panaszkodott, igazának mindenki tudatában volt. Mindezt öt csatolt melléklettel igazolta. Ezekből a kassai postaigazgató előtt világos lesz, hogy nem bevádolásra és feljelentésre, hanem védelemre és segítségre érdemes. 5. Előterjesztésében rámutat, hogy a miskolci postaállomás postamesterének a jövedelme mennyiségében és a szénahozam értékben ráfizetéses és terméketlen (haszon nélküli): azt kisebb forgalmi szolgálatnak megfelelően állapították meg. Az összeköttetés távolságát és viszonyait az őszi és tavaszi időjárás figyelmen kívül hagyásával állapították meg, amiből több kár és tévedés származott. 6. Végül összegezi sorsát és helyzetét; a miskolci postaállomás kezdettől fogva annyira szabálytalan és rendkívüli elhelyezésű, hogy csak fizetésbővítés, földek, legelők és szállás adása lett volna a királyi kegy és jószándék méltó kifejezése (15. kép). A Helytartótanács gondviselése helyett szigort kapott, így nemcsak élnie nem lehet a fentről elrendelt levonások miatt, de minden korábbi atyai örökségét elveszítve szegénységre jutott. Ezekről a vármegye egyetemességét, a területi és felettes szerveket tájékoztatta, hogy senkit kár ne érjen. Befejezésül a nemes vármegye közbenjárását kérte a kedvező elbírálás reményében.

63 A felterjesztés időpontja 1793. augusztus 22. A vármegye helytartótanácsi megkeresés alapján 1793. szeptember 17-én tartott „különös gyűlésén" Bakos László folyó év második negyedévi hátralevő postapénz bevevése, beszedése és vagyoni helyzetének felmérésére kiküldte óváry Miklós főszolgabírót és Tomka Miklós esküdtet, akik a helyszínen megállapították, hogy az elmaradt 315 Ft 31 kr befizetése 1793. augusztus 21-én megtörtént, amit nyugtató levéllel tanúsított. A postamester birtokának „a legmagasabb húrra emelt" mennyisége kiteszi házának, szőlejének és pincéjének árát, 1200 forintot, ezenkívül az uraság földjén levő megavult faháza 150, a görömbölyi hegyen levő 14 vagy 15 emberkapálló, dézsma alá való sző54