Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)
a címzettől csak egy krajcár járandóságot, a kocsin utazóktól pedig a postaszállítás után szokásos díjat szedhessen. Erről a lakosság tájékoztatását kéri." A hozott határozat a postamester magánkezdeményezését elutasítja azzal, hogy a közönség jóváhagyása nélkül ilyen díjfizetést kiszabni nem lehet, megtárgyalására majd később visszatérnek. A postamester egyidejű másik kérését, hogy a postakocsi előli kitérésre az érdekelt falvak lakosságát figyelmeztessék, a közgyűlés elfogadta. A járási szolgabírók feladatául tette a postaszolgálat működésének segítését. 54 Szigorú postai előírás volt, hogy a postai bevételeket legkésőbb negyedévenként a postaprefektúrának (postaigazgatóságnak) kötelesek voltak beszolgáltatni. A levelezésből kitűnik, hogy a miskolci posta ennek nem mindenkor tett teljes mértékben eleget. Emiatt a kassai postaigazgatóság jelentést tett a Helytartótanácsnak, az pedig 1791. augusztus 31-én a vármegyéhez fordult, nézessen utána a késedelmeskedésnek. Az igazgatóság szerint az 1791. második negyedévi 280 Ft 15 kr bevételből csak 155 Ft 38 kr került befizetésre, a különbözet 124 Ft 37 kr nem. „A vicispán a rendelkezés megérkezése után a postamestert azonnal magához hivatta és az adósságának kifizetése iránt megszólította - olvasni a tárgyban készült jegyzőkönyvben. - Ám a postamester előmutatta e tárgyban a kassai postamester Kisasszony havának (augusztus) 30. napján keltezett quietantiáját (nyugtáját), mely bizonyította, hogy az egész járandóságot éppen azon a napon, mikor a Helytartótanács rendelkezése Budán kiadatott, kötelesség szerint befizette." 55 A Helytartótanácsot ilyen értelemben értesítették, a késedelem okát nem kutatták, arra vonatkozóan a postamester nem nyilatkozott. 1792. március l-jén meghalt II. Lipót császár-király, trónra lépett I. Ferenc (1792-1835), aki május 20-ra országgyűlést hívott össze. Az ország nemessége nagy várakozással tekintett az új király elé, akitől kívánságaik teljesítését remélték, ezért az országgyűlés népesnek ígérkezett. Az általános érdeklődés a postától is felkészülést kívánt. Számítottak arra, hogy az utazási igények kielégítését a postaállomások a meglevő lovaikkal nem tudják ellátni, ezért a Helytartótanács intézkedett, hogy a postamestereknek szükség esetén előfogatot adjanak: „1792-ik esztendőben Szent György havának 56 3 ik napján 7451* szám alatt, hogy az országgyűlésre menendők és az alatt küldendő sebes posták a kívánt sebességgel mehessenek ámbár a postamestereknek parancsoltatott is, hogy alkalmatos lovakat elegendő számmal szerezzenek, amennyiben azonban sokszor oly sok lovak kívántatnának, amennyit a postamesterek nem tarthatnak, oly rendelkezéseket tétetni parancsol, hogy ezen esetre az adófizető lakosok magok lovaikkal a postamestereket segítsék s egyszersmind tudtunkra adja, hogy ilyenkor a lakosok a postamestertől egy stációra minden lótól 39 krajcárt, utasoktól pedig borravaló pénz fejében két lótól 15, háromtól 22, négytűi pedig 30 krajcárt kívánhatnak." 57 Abban az időben, mikor a lovakra a legnagyobb szükség volt és áruk is emelkedett, a postamestert váratlan csapás érte: három jó erőben levő lova elveszett (feltehetően ellophatták). 51
