Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

A rendeletről szeptember 14-én tájékoztatták a megyei közgyűlést, a jegyzőkönyvből kitűnik, hogy már érezhető a sietség: „F. év szeptember 3. a 22407 számon elrendelték, hogy a megyei hatáskörbe tartozó utak és hidak állapotának szükséges javítására azonnal munkacsapatot küldjenek ki, mivel a rendes és futár postajárat nem tud továbbmenni. Ebből kifolyólag a szeptember elsejei kezdetet, a vármegye érdekét nem kevés kincstári költség ráfordításával késleltetik. Az utak és a hidak hiányosságát illetőleg a kirendelt megbízott járási főszolgabíró úr a területi mérnök úrral együttműködve a kisebb költséggel javíthatóknak javításáról gondoskodjék, a többi nagyobb költséggel járó teendőket pedig a nemes vármegyével minél gyorsabban közölje, hogy azokat megegyezéssel rendezni tudják."

44 A postaállomások áthelyezésével a megszűnő állomások postamesterei az új vonal menti helyekre kerültek. A keresztesi Szundy János Tardra, Ónodról Tayf

er Ferenc Harsányba, Szerencsről Szedliczky József Szikszóra, Vilmányból Szebeni Ferenc Forróra ment, Szináról Halbritter Márton Hidasnémeti postaállomását vette át. A tardi posta kivételével a többi helyen a postamesterek találtak alkalmas lakást, melynek épülete egyúttal a postaállomásnak is helyet adott. Az állomás fontos része volt a tágas istálló, ahol hat-nyolc lovat is tartottak. A Helytartótanács nagy gondot fordított a postaházakra, azok állapotára. E tárgyban több figyelmeztető rendelkezést adtak ki, de a helyzet nem változott. Az utazók panaszkodtak-a postaállomások elhanyagoltságára, ugyanis ez volt az a helyiség, ahol az utazni szándékozók jóval a postakocsi érkezése előtt megjelentek és indulásra készen várakoztak. Az állomás felszereltségét, bútorzatát csak a későbbi időben írták elő, a postamester a lehetőségeihez képest biztosított az utazóknak váró-, illetve pihenőhelyet. A postaállomások meghatározott igás- és hátaslovat tartottak. 1790 áprilisában a miskolci járási szolgabíró felsőbb utasításra ónodon ellenőrizte a postaállomás istállóját és a lovak állapotát.

45 Megjegyezte, hogy a hét ló közül négy fogatos, három hátas mind alkalmas ugyan szolgálat ellátására, de indokolt esetben a lakosság nyújt - meghatározott díj ellenében - segítséget a postának. E kisegítő jellegű segítségnyújtás kötelező is volt a lakosság részéről, ám nem mindenhol és mindig nyújtottak segítséget. A Helytartótanács 1790-ben a területi szerveknek előírta, hogy az év során a veredáriusok istállóját gyakrabban látogassák, és ha kell, postai szolgálatra alkalmas lovakat szerezzenek be. A postamesterektől elvárta a rendelet, hogy a közszolgálatban utazókat, kiküldött tartományi biztosokat „figyelmes gondoskodással" kezeljék. Az egyik idevonatkozó rendeletről a közgyűlési jegyzőkönyvi (11. kép) beírás: „1791. Szent András havának 25dik napján 22032 szám alatt. Az utak és postaistállók rossz állapot ja iránt elöl forduló gyakori panaszoknak orvosoltatására, az e részben meg szabott felséges rendelésekre bennünket emlékeztetvén, azoknak tellyesítését minden képpen ajánllya. Kötelessége lészen tehát szolgabíró uraknak a meg szabott rendeléseknek tellyesedésére illendően vigyázni."

46 43