Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Nem szolgálta a vármegye jó hírét az az eset sem, amiért újra a királynőhöz fordultak panaszra. Az ónodi postamester 1768 tavaszán bejelentette, hogy a körömi vámos a postakocsisát megverte. Az ügyben Szöllősy Ferenc alispán folytatott vizsgálatot és tett jelentést a vármegyének. Ezenkívül még több panasza is volt, amire csak a megyének a királynőhöz küldött - elég általános - jelentésből lehet következtetni. A postakocsis megveretését a válasz szerint, maga a postakocsis provokálta ki - egy öt évvel korábbi magánjellegű esetből kifolyólag -, mert a vámos emberei ellen „. . .a postakocsis illetlen becsmérlő szavakra gerjedve szörnyű istenkáromlásba kezdett. A súlyos kifakadásért maguk az odasiető bírák és jelenlevők lefogták és néhány botütést csaptak rá . . . Kihirdettük a nyugtalankodó Ónod mezővárosi és a sorban levő mezőkeresztesi, szerencsi postaállomásnak, hogy a három postai mérföldet

30 ne lépje túl, az arra vezető közútra pedig legyen elég gondjuk, hogy a távolságot három óra alatt megtehessék, továbbá a létesített hidakat az érintett úton jó karban őrizzék meg. Ami pedig a harmadik panaszpontjukat illeti; eddig a veredáriusnak semmi korábban felénk jelzett panasza nem volt, ezért az ő nehézségeit, mintegy különös céllal fogom figyelemmel kísérni. Végül a negyediket illetve; ez is előttünk valójában ismeretlen volt és erről az esetről nekünk semmi tájékoztatásunk nem volt. Egyébként maradunk kifogyhatatlan hódolattal és magunkat kegyelmébe és oltalmába ajánljuk . . ."

31 Nem minden postamesteri, veredáriusi panasz vagy tiltakozás került az uralkodó elé, volt, amit elsüllyesztettek. Ilyen iratra leltem 1767. augusztus 24-ről, melyet a keresztesi veredárius nyújtott be, esetleg felhívásra, mert iktatva nincs, jelzés nélkül került az irattárba. A szépírású, latin szövegű irat „Gravamina veredarii Keresztesiensis" (A keresztesi veredárius nehézségei) címet viseli, aláírója Stephanus Csepreghy öt pontba foglalta nehézségeit: „A boldog emlékű császárunk által jóváhagyott régi postai kiváltságot eltörölték és annak már semmi elismerése nincs. Szabad vendégfogadót, illetve szállót az előző időkben a megye és a helyi uraság nemcsak adott, hanem a postaház vagy istálló építéséhez tisztes áron jutatta a legszükségesebb épületfát. Míg most, ha régi házacskáját magának felépíteni akarja, a hozzávalót megvenni tartozik. A saját maga és családja fenntartásához kis szántóföldet is alig adnak, a rétet, a legelőt és a hozzávaló járandóságot pedig teljesen megtagadták. Az utakat nem javítják, de a hidak is a legrosszabb állapotban vannak, így éjjeli időben a postakocsis csak veszélyesen tud rajtuk járni. A közutakon a postalegényeket, ugyanúgy a postai levélhordót csúf szavakkal gyalázzák és ha valaki őket figyelmezteti durvaságukra, a postalegényt még meg is verik. Némelyik uraság a lovak kimerülése esetén a postának sok kárt okoz, mert ha a túlerőltetés miatt elpusztul, pótlását megtagadják, és ha sok kérelem után kötelezik is őket, hogy másikat adjanak, az uraság több ürügyet talál arra, hogy a magáét a postalóra kicserélje."

32 A nehézségek ilyen bátor felsorolása elég volt, hogy azt a vármegye ne továbbítsa, hanem hallgassa el, hiszen az a nemes vármegye tagjait érintette, egyébként Mező-Keresztes a diósgyőri kamarai uradalomhoz tartozott. A megyében előforduló törvénytelen cselekményekre a kassai postaprefektus is felfigyelt. Pákai Nagy István 1775. július 16-án írja Borsod vármegye nemességének: 34