Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Borsod vármegyének azt a tervét, hogy elhagyva a Keresztestől Ónod felé vivő utat, a postavonal Keresztesen át Miskolcra jöjjön, innen pedig Gesztelyen át Szerencsre, a másik útvonalon pedig Szikszón át Forróra. Bár bizonyos kerülő mutatkozik ezen az úton, de azt pótolják a jó út, a kőből épült hidak és töltések, amelyeket a vármegye több ezerből létesített az utóbbi években, amiről a Királyi Helytartótanács is tud. Ezáltal a levelezés sokat gyorsulna, mert most Ónodról Miskolcra menő, csak ez úton szolgáló járatnak egy mérföldet kell oda-vissza menni hetenként kétszer magánjellegű és hivatalos levelekkel, ezért az ónodi postán is kezelt levelek csak másnap, sőt sáros időben vagy áradás esetén csak harmadik nap érkeznek Miskolcra és gyakran veszélyben is vannak. Tehát, hogy kérésének eleget tegyek, világosan megírom: Miskolctól Szikszón át Forró 3, Forróról Petrin át Perény 3, innen Kassa 3, de tán rövidebb is, 2.5, Miskolctól Gesztely 1 magyar mérföldnyire (kb. 8.4 km) van, másik mérföldnyire Szerencs, következésképpen Gesztelyben postaállomás alig szükséges, de Szerencsen maradhat, mely helység Miskolctól 3 német mérföldnyire (3x7.4 km) van. A szerencsi posta mehet akár Miskolcon, akár Ónodon át, mivel azonos a távolság és egyik a másiknál még egy negyedórával sem hosszabb. Addig is míg Tekintetes Uraságnak tisztelt levelére hivatalosan válaszolok, ajánlom ismeretlen magamat kívánt kegyeiben és maradok Tekintetes Uraságának legengedelmesebb szolgája Miskolc 1768. január 15. Vizeki Tallián Pál András sk. Borsod vármegye alispánja"

28 A jól indult kezdetet, a Helytartótanács és a vármegye között kialakult jó kapcsolatot ezután kellemetlen, a posta ügyét hátravető események zavarták meg. Az történt, hogy a keresztesi veredárius 1768 elején panaszt tett a diósgyőri kamarai prefektusnál azért, mert a vármegye az utak és hidak kijavítását a köznépre hárítja, és azok vonakodnak azt elvégezni. A kamarai prefektus az ügyet a Helytartótanácshoz küldte, onnan pedig a királynőhöz került, aki a vármegyét jelentéstételre szólította fel az út- és hídjavítást illetően. A megye 1768. júniusi közgyűlésén hozott határozatának értelmében - amint az a jelentés fogalmazásából kitűnik - a jelenség okát a postásokra hárította; a veredáriusok nem élnek azzal az adott lehetőséggel, mely szerint a rendkívüli esetekben - ugyanúgy az időjárás okozta károk miatt is, ha a közutak állapota romlik - ezen munkáért külön bért lehet fizetni. Elhihető - mondja a jelentés -, hogy a köznép a nevezett veredárius által felsorolt javításokat azért nem teljesítette készségesen, mivel a nekik járó bérből a veredáriusok egy részt maguknak visszatartottak. A közutak rossz állapota a köznépet is akadályozza, és saját lovaik megtartása érdekében is el kellene végeztetni olyan javításokat, aminek megtételére hatóságilag nem kötelezhetők.

29 Jellegzetes nemesi felfogás: „. . . Jól készítsd paraszt az utat, mert hiszen a te lovad vontat ..." mondta Petőfi Sándor még 1845-ben is. Másként is kimenti magát a megye; arra hivatkozik, hogy a közutakat és hidakat szabályszerűen átvizsgálta és a töltéseket, hidakat bőséges alappal rendelkezőknek találta, így a keresztesi veredárius panasza nem helytálló. 33