Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

A külső és belső tanács (a tanácstagok szűkebb és tágabb köre) együttes ülése alkalmával 1789. július 8-án a fenti végzést helybenhagyta, és a görögökkel, valamint a zsidókkal kötendő egyezséget a tanácsra bízta. A határozatot a görög kompánia nem tartotta be - olvasni az 1789. szeptember 9-i tanácsi ülés jegyzőkönyvében „. . .a görögök újabb megegyezéssel szabadulni akarnak, ez nem engedhető meg, hanem adandó alkalmatossággal a proporcionálandó (arányosítandó) teherviselésre fogatni és hajtatni rendeltetnek."

12 A teherviselésre szorítás nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan a tanácsbeliek gondolták. A görögök sejtették, hogy az őket felkaroló uralkodó helyzetükön törvényileg fog változtatni. Az 1790. évi 27. tcz. a görög nem egyesült lakosságot egyenjogúsította. Ezzel megkezdődött a 40-60 főre becsült görög lakosság nagyobb méretű beolvadása a helyi lakosságba. A másik betelepülő népség a zsidóság volt, megjelenésük a 18. századra tehető, bár számuk 1780-ban még csak 70 fő volt, és 14 családot képeztek, a jelentőségük mindjobban nőtt. A tanácsi jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a görögökhöz hasonlóan, a zsidók is szerződésileg váltották magukat meg a köztehertől. Helyzetüket II. József 1781-ben szabályozta, biztosította részükre a szabad ipari foglalkozást, a bérelt föld használatát. A város iparának és kereskedelmének fejlődését II. József más rendelete is elősegítette. Erről tanúskodik a városi tanács e jegyzőkönyvi bejegyzése: „A felséges Helytartótanács parancsolatját (sub 20607) a nemzetes nemes vármegye által tevén, a város magistratusa iránt, hogy a kalmárokat és mesterembereket annyira szaporíthatja, amennyi a városhoz képest alkalmaztatni köteles."

13 Miskolc város lakossága az 1780-1790-es években különösen sokat szenvedett a természeti csapásoktól. Hol a tűz támadta meg és pusztította végig a hosszanti fekvésű várost és égette fel a szalmatetős házait, hol a városra lezúduló víz okozott kárt e törekvő, szépen gyarapodó lakosságának. A városban 1780-ban 2400 házat számoltak össze, a lakosok száma 13 ezer volt, az 1781. május 25-én keletkezett nagy tűzvész 569 épületet, köztük 204 házat, 257 pincét hamvasztott el, elolvadt 7633 forint fémpénz, a többi kár 260 ezer rénes forintot tett ki. Jelentős kárt okozott 1788-ban a Szinva és a Pece áradása. A kár helyreállítása sok gondot okozott a lakosságnak, de a város a helyreállítás során biztonságosabbá, védettebbé vált. A tűzön és vízen kívül egyéb kár is érte a város népét. Korabeli feljegyzések szerint 1789-1790-ben súlyos aszály pusztított az országban, nyomában drágaság, ínség, majd pedig járvány szedte áldozatait. A város nehéz anyagi helyzetbe került. A kialakult helyzetet 1789. november 17-én tartott tanácsülés tárgyalta: a belső és külső tanácsbeliek mindenekelőtt a város jövedelme növelésének lehetőségét vizsgálták meg. Számba vették Csaba határában fekvő tanácsi földek kezelőit és az általuk használt földterület nagyságát. Megállapították, hogy egyesek nagyobb területet használnak, mint azt korábban szerződésbe foglalták. Az eltérés rendezésére Sárkány Mihály szenátort és Holló József 23