Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

II. MISKOLC VÁROS HELYZETE A XVIII. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 1. Mezővárosból időlegesen szabad királyi város létesül Miskolc városa a XVIII. század első felében súlyos áldozatokat hozott a korábban megszerzett mezővárosi kiváltságai megtartásáért. Mint a Királyi Kamara diósgyőri uradalmának része, időről időre szerződések útján biztosította önállóságát. Grassalkovich Antal kamarai elnök 1755. augusztus 24-én kijárta Mária Terézia királynőnél (1740-1780), hogy a diósgyőri uradalmat, benne a bükki erdőséget és Miskolc mezővárost 16 évre neki zálogosítsa el. A Grassalkovichféle szerződés, bár kemény feltételeket tartalmazott, sok előnyt jelentett a város számára: ipara, kereskedelme fejlődött, az erdőirtások következtében növekedett a szántóföld stb. A szerződés lejárta után, 1772-ben a királyi kamara megkísérelte az úrbér behozatalát, az ún. Szöllősy-féle úrbéri szabályozással és a művelésbe vett földek nagyságának növekedése ürügyén az évi cenzust - robotot, az uraságnak végzett szántás, vetés, fuvarozás megváltását - 1500 Ft-ról 2202 Ft-ra felemelte. A város, hivatkozva a korábbi mentesítő leveleire, az úrbéri terhek viselése ellen tiltakozott. Az úriszék a mesterséggel rendelkező iparosokat, kereskedőket a paraszti munka teljesítése alól felmentette, a város többi lakosságának kérelmét első fokon elutasította. A megyei törvényszék az elutasítást némi módosítással helybenhagyta. A város fellebbezése folytán a Helytartótanács 1783. január 9-én új szerződéskötést írt elő az uradalom és a lakosság között, a vármegyét utasította, hogy az uradalom az elfoglalt területeket adja vissza és a károkért fizessen kárpótlást. Rendelkezett arra is, hogy az uradalom és a város készítsen „rendelkezési szerződést", valamint a múlt, jelen és jövő állapotot kifejtő kombinatóriumot, és mindkettőt terjessze fel a Helytartótanácshoz. A felterjesztés nagy nehezen három év után elkészült, de egyidejűleg 1787-ben Szöllősy kezdeményezésére újabb szerződésvita indult a cenzus mértékét illetően. A város arra hivatkozott, hogy 45 adózó lakosa kezén csak 273 hold föld és rét van, ami után az uradalom dézsmaváltságot számít. A város nincs abban a helyzetben, hogy az emelt, most már 1277 Ft-ot megajánlhassa. A lakosság és az uradalom közti vita újra a vármegyei törvényszékhez került, mely 1789-ben Ragályi József alispán aláírással felterjesztéssel élt a Helytartótanácshoz. Újabb perek, viták következtek, aminek folytatása áthúzódott a XIX. századra. Miskolc város lakossága 1783-ban, mikor látta, hogy a Szöllősy-féle úrbéri szabályozással helyzete nehezül, elhatározta, hogy a szabad királyi város rang és státus elnyeréséért folyamodik a királyhoz. II. József (1780-1790) fel17