Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

ismerés a postai levélirányításnak az átdolgozását tette szükségessé, mely a feldolgozási technika tökéletesítését kívánta meg, végül is az automatizálás útján 1978. szeptember l-jével valósult meg. Ennek előfeltételei fokozatosan: az irányítási számrendszer bevezetése 1973. január l-jén, az irányítási gócrendszer kialakítása és a fővonali postavonatok beállítása 1973. június 3-án, végül a levélcímzés megváltoztatása 1978. július l-jén voltak. Miskolc a 3. számú irányítási góc 35. számú irányítási területe lett. Ehhez a számhoz még két szám járult, a fiókbérlők vagy a kézbesítő kerületek száma 3501-től 3530-ig. A miskolci postások társadalmi élete a város kulturális, jótékonysági egyesületeiben, valamint a Budapesten működő egyes postáskari egyesület^ keretén belül zajlott le. A nők a Postatisztviselőnők Országos Egyesületének, a férfi tiszti statusban levők a Postatisztviselők Országos Kaszinójának voltak a tagjai. Mivel helyi szerveik nem voltak, vidéki tagsága ezen egyesületnek gyér volt. Az Üzemi és Műszaki Tisztviselők Egyesületében, mely 1911-ben alakult, szintén kis számmal vettek részt, előnyük az volt, hogy a fővárosban jártukkor kedvezményesen vehették igénybe az egyesület vendégszobáját. Külön egyesülete volt a nagyszámú postamestereknek és postamesteri alkalmazottaknak, ahová a tagok kinevezésükkor kötelezően léptek be, mint az önsegélyző és Nyugdíjegyesület tagjai. Bizonyos tagsági idő leteltével jogosultak nyugellátásban, tagsági díjuk havi összege elég magas volt. Mivel nem voltak állami alkalmazottak, az egyesület útján jutottak nyugdíjjogosultsághoz. A legnagyobb egyesület a Postaaltisztek Országos Egyesülete volt, mely 1895-ben, a postássztrájk után létrejött Emberbaráti és Önművelődési körből fejlődött ki. Pesten kívül több vidéki városban, így Miskolcon is volt székházuk, a pályaudvari hivatalhoz közeli Kartács utcában. Az átutazóknak, mozgóposta-kezelőknek itt pihenőszoba, konyha állt rendelkezésükre. Az egyesület helyi csoportjának elnöke utoljára Czakó Gyula főfelügyelő volt, akinek idejében, 1923 végén Basa László vezetésével 32 tagú dalárda létesült, 1924-ben mutatkoztak be a város közönsége előtt. Az énekkar működését a változó körülmények korlátozták, végül is tevékenységük az elhunyt kollégák temetési végtisztességének megadására szorítkozott, 1948-ban feloszlatták. Említést kíván a miskolci postások társadalmi élete a század első felében. A posták dolgozói gyakran találtak módot a baráti, családi kapcsolatok ápolására. Ehhez jó lehetőséget adtak téli időben a teaesték, kézimunkakörök és kiállítások, sakkversenyek, nyáron a Bükk vadregényes tájai, a vidám hangulatú Avas, ahol főleg az őszi szüretek alkalmával találkoztak a postás családok, ízlelgetve és dicsérve egymás borát. Emlékezetes évfordulókon hazafias összejövetelt tartottak - közös vacsorával egybekötve - az altiszti székházban, ahol Bánáti Gyula hegyaljai jó bora, Teri néni felséges vacsorája után a fiatalság hajnalig ropta a táncot. Ez időben a Sajó alkalmas volt csónakázásra, fürdésre. A Fecskeszögben a csónakházak sora hívta a sportoló fiatalokat. A postások csónakházában 133