Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

ség és egymás hátán volt a közönség, és ezért sok elégedetlen hang emelkedett a helyi és a fővárosi sajtóban is. Már korábban ki kellett volna a postát telepíteni, de nem lehetett, mert egyrészt alkalmas helyiség nem volt, másrészt pedig a bérszerződés is kötötte a hi­vatal ügyeit intéző kezeket. A három évi szorongás azonban már elmúlt, a neheztelt táv­íróoszlopok is kidűltek, s a posta oly helyiségben van elhelyezve, melyhez hasonló sehol a vidéken nincsen. Ezen új helyiség a lehető legcélszerűbb, mert a táviratfeladás külön van, s táviratunkat nem a zsibongó inassereg lármája között kell többé megírnunk, s mert a levelet feladó, utalványt befizető vagy kivevő közönséget nem löki oldalba a cso­magot ki- és behordó inassereg. Az ajánlott levelek feladása, utalványok be- és kifizeté­se, továbbá a levélposta kiadás egy világvárosra emlékeztető teremben, a csomagfel­adás- és kiadás egy egészen külön helyiségben van elhelyezve, mely szintén vilá­gos . . . csak az előcsarnok kissé sötét. A kívülről igénytelennek látszó földszintes épü­let nem is sejteti a szép, tágas és célszerű helyiségeket." 138 Amikor Manschell Vince 1891 nyarán áthelyezéssel Lúgosra távozott, utóda Bene Róbert lett, akinek postai múltjáról érdemes néhány sort írni. 1870-ben Miskolcon apjánál, Bene Károlynál kezdte postai pályafutását, 1884—1891-ig Nagyszebenben az igazgatóságnál beosztottként teljesített szol­gálatot. 1891-ben megbízást kapott a miskolci posta vezetésére, amit nagy elis­meréssel 1895-ig látott el. Miskolcról a kassai igazgatóság vezetőjéül távozva, búcsúzóul egy nagyméretű fényképét hagyta hátra (41. kép), mely fél évszáza­di, kép 118

Next

/
Oldalképek
Tartalom