Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

kir. szolgabíróság működött, a város első számú vezetője a polgármester, Kun István, majd Jekkelfalussy Lajos volt. Az osztrák tartományokra vonatkozó 1837. évi postapátenst 1851. február l-jétől hazánkra is kiterjesztették, azonban e törvény nem nyilvánította az utasszállítást Magyarország területén kizárólagos királyi jognak, regálénak, és így más magánvállalatok is folytathattak - engedéllyel - személyszállítást, sőt a gyorskocsi-hálózat (Pest-Eperjesi Gyorskocsi Vállalat) felhasználásával postaanyag-szállítást is végeztek. A posta legfőbb irányítását a kereskedelmi miniszter hatáskörébe utalták, annak vezetője, br. Brück zseniális szervezőnek bizonyult, és néhány éves működése alatt sorra hozta a maradandónak bizonyult rendelkezéseket, amivel előrevitte a posta fejlődését: a közmunkaerő rendszeres felhasználásával megkezdte a közutak helyreállítását. Egyesítette a levél- és kocsiposta-hálózatot. A levélbélyeg-díjakat leszállította; a levél díját latonként a helyi leveleknél 2 krban, tíz mérföldig 3, tíz és húsz mérföld között 6, ezen felül 9 krban állapította meg. Az ajánlás díja helyben 3, másfelé 6 kr, a nyomtatványok díja latonként 1, az áruminták díja a levéldíjszabás szerint, de 2 latonként emelkedett. Jelentős újítás volt az 1850. június l-jétől a levélposta-bélyeg bevezetése. Ezen a császári címer volt német felirattal, ami miatt a város lakossága levelezésének csökkentésével próbált tiltakozni. A Kereskedelmi Minisztérium II. osztályát képező generál post direkció 1850. október közepén elhatározta, hogy lendületet ad a bélyegfelhasználásnak. A tárca hivatalos lapjában erről így ír: „Bár a levélbélyegeknek a levelek bérmentesítésére való felhasználása az egész országban örvendetes előrehaladást mutat, a postaigazgatás szükségét érzi, hogy az eredetileg eltökélt szándéka szerint a levélbélyegek elterjesztését - a lakosság kényelmének érdekében - rendeletileg szabályozza, ezért a „Levélbélyeg használata" tárgyában rendelkezést hozott. Ez a rendelkezés új kiadásban nyolcadformájú plakáton jelent meg, amelyet nemcsak a postabiztosok terjesztenek az esetleges szolgálati útjukon, ahol szükségszerűen megjelennek, hanem a kerületi postaigazgatóság főmunkatársai útján a községi elöljáróságok részére oktatás céljára is kézbesíteni kell."

114 A levélbélyegek használatának bevezetését követő négy hónapra adta ki a pénzügyi kormányzat rendelkezését az állami illetékek bélyegben vagy készpénzben való lerovására. A bélyegtörvény, mely ugyancsak ellenszenvet váltott ki, megszabta a bélyegdíj (népiesen bélyegadó) mentes, és bélyegköteles beadványok körét. Az illetékek lerovása részben 6,15 és 30 krajcár illetékbélyeggel, részben ugyanilyen címletű díjjegyes levélpapír felhasználásával történt, mire az illetékköteles tanúsítvány, beadvány, folyamodvány íródott. Az illetéktáblázatot a hivatalos helyen kifüggesztett falragaszok, a népszerű kalendáriumok tették közismertté. 102