Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)
majd Luca árulta az orsót, amiért pénzt, almát adtak. Aki nem vett, csak összeturkálta az orsókat, annak Luca egy vesszővel a kezére ütött. Amikor az orsók elkeltek, a vőfélyek verset mondtak, mindenkit meghívtak özvegy Lucáné esküvőjére, majd harmonikaszóra táncoltak." 27 Hasonló példák ismeretesek Karancskesziből, 28 a Tápió menti Sápról és Kókáról. 29 Saját gyűjtésem példái Gömörből valók. A Turóc-völgy katolikus falvaiban a fentiekhez hasonló fehér ruhás alakoskodó jelent meg Luca estéjén az utcán, s betért azokba a házakba, ahol a legények és leányok közös összejövetele volt. A ma már csak a legidősebbek emlékezetéből rekonstruálható szokás a századforduló, az első világháború körüli időre tehető. Lévárton egy adatközlőm (Horváth Lajos, 73 é.) a következőket mondta Luca estéjéről: „Nagy maskara öltözés és mákos kukorica evés volt". Felsőfaluban (Turóc-völgy) a legények éjfélkor a falun ostorpattogtatással mentek végig, hogy elűzzék a boszorkányokat. Barkón (Csermosnya-völgy) a Luca asszony a színpadon is megjelent. A példák azt mutatják, hogy a fehér ruhás alakoskodók Luca estéjén vagy Luca napja körüli időben a felvidéki magyarság körében a nyugati, Csallóköztől az északkeleti nyelvterületig, Gömörig húzódó sávban ismeretesek voltak. A fehér jelmezes maszkos alakoskodók etnológiai szempontból különleges figyelmet érdemelnek azért is, mert a fehér jelmezbe öltözöttek szerep szerint is tudatában vannak annak, hogy egy sajátos, mindenki számára tiszteletet ébresztő lényt alakítanak. Ennek a maszktípusnak a viselői még a legújabb kori megjelenítésben sem pusztán a szórakoztató maszkos játékok egyik figurájaként jelennek meg. Nem ötletszerűen kialakult maszktípus ez, hanem eredetében a kultuszok világába vezet. Természetesen, mint minden kulturális örökség, ez is átment a változás folyamatain. Figyelemre méltó azonban, hogy az egész alakon eluralkodó fehér jelmez évszázadokon át lényegében alig változott, az alakított lény viszont személyé27. Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Budapest, 1968, 39. 28. Tisovszki Zsuzsanna gy. 29. Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén. In: Tápió mente néprajza. Studia Comitatensia, 16. (szerk.: Ikvai Nándor). Szentendre, 1985, 743. 92
