Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

I. CIMBORA: Rég láttalak, cimbora! II. CIMBORA: Elég baj az, cimbora! I. CIMBORA: Mért baj az, cimbora? II. CIMBORA: Mert megházasodtam, cimbora! I. CIMBORA: Hát az jó dolog, cimbora! II. CIMBORA: Dehogy jó, cimbora! I. CIMBORA: Hát, mért nem jó, cimbora? II. CIMBORA: Mert vén banya az asszony, cimbora! I. CIMBORA: Hát bizony az elég baj, cimbora! II. CIMBORA: Nem olyan nagy baj, cimbora, mert sok pénze vót! I. CIMBORA: Hát akkor meg éppen szerencsés vagy, cimbora! II. CIMBORA: Dehogy vagyok, cimbora! I. CIMBORA: Hát mért nem, cimbora? II. CIMBORA: Mert a pénzen házat vettünk, cimbora! I. CIMBORA: Hát az meg éppenséggel jó, cimbora! II. CIMBORA: Dehogy jó, cimbora! I. CIMBORA: Hát aztán mért nem jó, cimbora? II. CIMBORA: Mert leégett a ház, cimbora! I. CIMBORA: Hát az bizony nem jó, cimbora! II. CIMBORA: De bizony jó az, cimbora! I. CIMBORA: Mért vóna az jó, cimbora? II. CIMBORA: Mert benne égett a vénasszony, cimbora! A párbeszédet felidéző játékos elmondása szerint a jelenettel mindig nagy hatást értek el. A két szereplőnek nemcsak a szöveg elmondására kellett törekedni, hanem a szöveg szerinti hangulat - csodálkozás, bosszankodás stb. - kifejezésére is, hogy a csattanó „bejöjjön". A „poén" valóban mindig „ült", a jelenet elérte célját, a közönség harsányan nevetett, s ha a szöveget ügyesen adták elő, még azok is jól szórakoztak, akik már nem először hallották a történetet. A jelenethez különösebb előkészületre nem volt szükség. A két játékos a fonóidény kezdetén egyszer-kétszer elpróbálta a jelenetet, s azután sorra járták a fonókat. A legény köznapi ruhában volt, a házasember, hogy kissé öregítse magát, viseltes kabátot vett fel, a fejére kifordított kucsmát tett. A fonóba egyszerre érkeztek, az ajtó 90