Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

csend váltotta fel, amit - mint meglepő groteszkseget a lakodalom hangulatában - pár pillanat múlva, harsona kacaj és derű követett. Az alakoskodó pap a halott fejéhez állt és a „zsoltárból" énekelt: Rimamurány, Salgótarján, Papírgyári társaság. Elbúcsúzik most mitőlünk Totrec Árpád munkatárs. Istenem, Istenem, mi lesz most én velem, Elfogyott a fizetésem. Az ének után a pap beszentelte a halottat, azaz a meszelat a szappanhabba mártotta és azzal hintette meg a ravatalt, a siratókat és a nézőket egyaránt. Eközben nagy rívás, zaj, lárma támadt. Amikor ismét csend lett, a pap elmondta a halotti prédikációt: Kedves összegyűlt hallgatóság! Amikor az Úr a földön jára, a nagy tömegben egy síró asszonyt láta. Odaméne az Úr hozzája és monda néki: „Asszonyom, te miért sírsz, miért keseregsz, miért vagy oly bánatos? Feleié neki az aszszonyka: Uram, hogyne sírnék, hogyne bánkódnék, hogyne lennék szomorú, amikor az én kedves leányom odahaza halálos betegen fekszik az ágyon. Erre az Úr összeszedé minden erejét és monda az asszonykának: Asszonyom, vezess azon házhoz, ahol a te leányod betegen fekszik az ágyon. Erre a nagy tömeg kíséri az Urat. Elmennek azon házhoz, ahol a kislány betegen fekszik az ágyon. Az Úr beméne a házba, a tömeg pedig kint maradt az utcába. Föléje mén a kislánynak. Megsimítá orcáját, kérdi őt: Leányom, hol tartom most a kezemet? Erre a leány kissé felnyitja a szemét és monda: Uram, a csókok tanyáján! Erre az Úr lejjebb húzza a kezét és megfogá az ő két kicsi csecsét. Akkor kérdi tőle: Leányom, és most hol tartom a kezem? Uram, azon a helyen, ahol valamikor Mózes a Sínai-hegyen járt! Erre lejjebb húzza a kezét, végigsimítja az ő hasát. Leányom, és most hol tartom a kezem? Uram, azon a sivatagon, amelyen egyszer Áron apánk bevezette népét! Ekkor még lejjebb húzá a kezét és megfogá az ő szeméremtestét. Erre kérdi az Úr: Leányom, most hol tartom a kezem? Uram, azon a helyen, ahol 85