Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

síthatóvá, ha az összevetésnél nem általában németről, vagy nem az ugyanolyan tágan értelmezhető osztrákról beszélünk, hanem a bajor, a hienc vagy más, a települési helyekkel meghatározható nemzetiségi, etnikai csoportokról is. Első tekintetre úgy gondolhatnánk, hogy az osztrák-magyar határ mentén szoros népi kapcsolat mutatható ki a népi kultúrában. A különbségek azonban sokkal nagyobbak, mint a hasonlóságok. Az ezekből adódó kutatási problémák a népi színjátékokkal összefüggésben nagy mértékben megnehezítik a vizsgálatokat. E tekintetben számolni kell a bajor és a sváb germánsággal, a történeti Magyarországon élt vagy élő különböző helyről települt németek gyakran kevert kultúrájával. Hasonló kérdések vetődnek fel á szláv népi kultúrát illetően is. Nyilvánvalóan nem lehet általában szláv hatásról vagy kapcsolatról beszélni. Az olyan megállapítások, amelyek konkrétan nem jelölik meg, hogy melyik szláv népről van szó, csak egy ködös, megfoghatatlan régmúltra vonatkoznak. Jó tanulságul szolgálnak e tekintetben a keleti szlávok dramatikus szokásai. A kapcsolat még a közvetlen szomszédságban élő ukránsággal sem egyértelmű, sőt éppen a különbözőségek a jellemzőek, s nem az egymásba kapcsolható párhuzamok. A népi színjátékok kapcsolatainak a vizsgálatában nem csak az európai népek hagyományai fontosak, hanem föltétlenül szükséges figyelembe venni azokat a forrásokat is, amelyek az ún. magasabb kultúra területéről valók. Az irodalom és a folklór összefüggéseihez kiváló példákat nyújtanak a dramatikus népszokások, különösképpen a vallásos népi színjátékok. Ide vonatkozóan az iskoladrámák részleteinek, elemeinek a néphagyományban való továbbéléséről tárok fel adatokat. A magyar népi kultúrában sajátos helyet foglalnak el a palócok. Az északi magyar-szlovák nyelvhatár mentén hosszú sávban palócnak tekintett népcsoport hagyományában számos olyan jelenség figyelhető meg, amely jól jellemzi a kultúrájukat. Főbb vonásokban hozzákapcsolódnak általában a magyar népi műveltséghez, azonban az eltérő jegyek rendkívül figyelemreméltóak. Ilyen eltérő vonásokra a palócságon belül is találunk adatokat, amelyek sajátos csoportkul6