Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

általánosítani, meghatározni és felvázolni az orosz népi színjátszás sokoldalúságát. Egybe kell foglalni a teljes repertoárt, fel kell tárni a műfajok kölcsönös összefüggését, hogy meg lehessen érteni történeti fejlődésüket és sajátosságukat.

12 Természetesen a népi színjátszás sokkal bonyolultabb annál, mintsem a játékok kialakulását, fejlődését, az ún. ősi mágiától, rítusoktól az összetettebb színjátékokig egyszerű evolúcióval magyarázzuk. Több kutató hajlamos elfogadni azt a teóriát, amely szerint a színművészet alapja és eredete a mágikus-vallásos szertartásokban található. Aligha lehet ez érvényes a színháztörténet egészére, hiszen a színházi intézmények megjelenésével a népi dráma nem tűnt el, hanem párhuzamosan élt a professzionalista színjátszás mellett.

13 Nyilvánvaló azonban, hogy bizonyos kölcsönhatás állandóan megnyilvánult. A műdrámában a népi színjátszás elemeinek, fordulatainak egész sora megfigyelhető, s a műdráma - elsősorban a vásári játékok, népszínművek, katonai és iskolai színjátszás - hatott az összetettebb népi komédiákra, maszkos jelenetekre. Több népi színjáték (pl. a Maximilián cár, Lodka, Kak francuz Moszkvu brál, Komédia o Indrike i Melende) pedig részben vagy teljes egészében szállomány, ún. műköltészeti alkotás. A különböző korok tudományos és ideológiai szemlélete sajátos módon nyomja rá a bélyegét a népi színjátszással, dramatikus szokásokkal foglalkozó művekre. A szovjet kutatók a népi drámában s általában a folklórban - különös figyelemmel keresték azokat a motívumokat, megnyilvánulásokat, jelenségeket, amelyekből a társadalmi, gazdasági, politikai életre vonatkozóan következtetést vonhattak le. Az idevonatkozó törekvések gyakran erőitelték, s a megállapítások többnyire tévedéseket tükröznek (1950-es évek). így pl. több kutató tényként közli, hogy a népi színjátszás érzékenyen reagál a társadalmi élet valamennyi jelenségére. Úgy vélték, hogy a népi játékok a társadalmi harc aktív tényezőjeként szerepeltek, világosan kifejezték a néptömegeknek a fennálló társadalmi rend elleni 12. Zakrutkin V.: i. m. 4-5. 13. Lozica I.

: Theatrical Conventions and Oral Communication. Narodna umjetnost. Sonderheft. Zagreb, 1981, 88-89. 34