Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

gyakoroltak, és a pogány samanisztikus vallást a keresztény vallás váltotta fel. Ha tehát az ősi, jellegzetesen magyar vonásokat keressük, akkor azt a hagyományréteget kell vizsgálni, ahová az egyház, a keresztény liturgia kevésbé hatolt be (Dömötör). A vizsgálat gyakran abban a gondolatban gyökerezik, hogy ha valamelyik környező népnél, vagy népeknél a magyarral azonos kulturális jelenséget találunk, akkor föltétlenül átvételről kell beszélnünk. Az átvételt azonban többnyire formálisnak kell nyilvánítanunk, mivel ha ezt pl. a hiedelemrendszerre vonatkoztatjuk, „a magyarság gyakran csak a rítust, a varázscselekményt vette át", „a cselekménysor azonos, a hozzáfűződő képzetek azonban hazánkban alig vagy egyáltalán nem jelentkeznek" (Dömötör). Mindezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy a kulturális jelenségek vizsgálata milyen sokrétű, különböző irányból való megközelítést kíván. Szinte minden témakörhöz egyedi módszer, vizsgálati szempontok kidolgozása szükséges. E tekintetben még a folklór műfajainál is rendkívül nagy az eltérés, s ami érvényes pl. a balladára, nem vonatkoztatható a népdalra, különösképpen nem a táncra stb. Bár kétségtelenül igaz pl. Vargyas Lajosnak az a megállapítása, amely szerint „a népzene, ballada, mese és hitvilág együttesen igen jelentős maradványokat őriz a honfoglalás előtti kultúránkból" és a „magyar nép sokkal többet tartott meg kereszténység előtti hagyományaiból", de egy egész sor jelenséggel kapcsolatban már egészen más eredményre jutunk. így pl. teljesen az európai mintához igazodott a kalendáris szokáshagyomány, a népi színjátszás, maszkos alakoskodás és a társadalmi élet nagyszámú jelensége. A példákat illetően térjünk vissza még a szláv kapcsolatokhoz. A kutatás már régen megállapította, hogy mindazokon a területeken, ahol a magyarság a 12. századig megszállt, a szláv lakosság alig egy évszázad alatt beolvadt a magyarságba (Kniezsa). Ez a tény rendkívül fontos, amikor a szláv kapcsolatokat vizsgáljuk. Köztudomású, hogy a nyelvcsere után a szellemi kultúra hosszú ideig, akár évszázadokig tovább él, a nyelvi váltás csak annyi változást hoz, mint amennyit a társadalmi-gazdasági alakulás egyébként is eredményez a hagyományos népi kultúrán. Ha tehát az asszimiláció következményeit vizsgáljuk, akkor a 289