Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

kozó tényét. A magyarság történetének 10. századig követhető emlékeiből a lókultusz éppen úgy megállapítható, mint más európai és ázsiai nép kultúrájából. A lóval való temetkezés szokása, a lóáldozat a régészeti leletek tanúsága szerint a 10. században még gyakorlat volt, s csak a kereszténység hatására tűnik el viszonylag elég gyorsan a 10. sz. után. Teljesen tévesnek kell tekintenünk azokat a véleményeket, amelyek a lókultusz kialakulását egy néphez kapcsolják. Ilyen teóriák rendszerint nemzeti büszkeségből fakadnak. Ez a minden dologban elsőbbséget igénylő elv a lókultusszal kapcsolatban a német és a román szakirodalomban vált uralkodóvá. A kutatók általában saját népük lókultuszát tekintik elsődlegesnek, és nem gondolnak arra, hogy a lókultusz sokkal egyetemesebb, az összes lótartó népek kultúrájának a része, mintsem azt valamely nép kizárólagos kulturális örökségének lehetne tekinteni. Az adatok tömege bizonyítja a legkülönbözőbb - területileg egymástól távoli, egymással semmilyen kapcsolatban nem álló népek kultúrájában a ló kultikus szerepét; az ősök kultuszában, a halottkultuszban, a vegetációs kultuszban, a legkülönbözőbb rítusokban való funkcióját, valamint mindezek nyomán a mitológiában, a szokásokban és a művészetekben való megjelenését. Ábrázolását megtaláljuk a legkülönbözőbb használati tárgyakon és eszközökön. A lófej megjelenik a házakon, kapukon, kutakon, hangszereken és különböző népművészeti tárgyakon. Az állatmaszkokkal kapcsolatban Balassa Iván említi az egyetlen ornitomorf maszk összefüggésében, hogy annak az elterjedési területe továbbra is tisztázásra vár. Idevonatkozóan csak arra szeretnék utalni, hogy szoros összefüggés mutatkozik a gólyamaszk és a finnugor, elsősorban az obi-ugor népek daru játékai között. Itt még felvetődik az a kérdés is, hogy vajon a csőrszerű famaszk egyértelműen mindig ornitomorf maszk-e. Egyébként kétségtelenül fontos eredményt hozna a gólyára, darura és más, a mitológiában is jelentős szerepet játszó madárra vonatkozó hagyománynak az áttekintése. Hasonló kérdések vetődnek fel a genre-, ill. a történeti maszkokkal kapcsolatban is. Kriza Ildikó említi a betyármaszkos alakoskodást, hangsúlyozva, hogy annak két alapvető, egymással csak kevéssé összefüggő típusa ismert a Kárpát-medencében. Ezekkel részlete260