Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

dramatikus játékok szöveg szempontú rendszerezése a disszertációban nem kapott kellő hangsúlyt. A maszkások egy csoportja éppen az ismeretlenségbe menekülés miatt vesz magára álarcot, és némaságának megtörése, és a környezet beszédre ingerlése a játék egyik csúcspontja. A helyzetkomikum itt is és másutt is mindig nagyobb szerepet kap a szövegnél. Az egyszerű szövegszerkesztés és a rövid, csattanóra élezett párbeszéd jól mutatja, hogy a dramatikus játékok között lényeges különbség van textológiai szempontból. A disszertáció nagy hangsúlyt fektet a dramatikus játékokban szereplő maszkok, álöltözetek leírására, míg a játék morfológiája háttérbe szorul. A maszkok sokoldalú leírása, etimológiai, történeti, tipológiai szempontú elemzése példamutató, de a játékstílus, szövegelemzés elmarad, ezt csak egy-egy példa ismertetése helyettesíti. A játék morfológiáját az előadás helye, helyszíne alapvetően meghatározza. A felvonuló játékok, ahol a nézők változnak, másmilyen játékra van szükség, mint a szoba zárt világában. A vásári mutatványosok és a bábosok sem rendelkeznek azonos lehetőségekkel. A hasonló zsánerfigurák másként szerepelnek a különböző környezetben, funkciójuk, játékuk is eltérő. Hasonlóságot a kívülálló környezet számára tipizálható vonások adják pl. a cigány, zsidó vagy török maszkok esetében, amire találóan mutat rá a disszertáns. A zsánerfigurák* jellegzetesen XIX-XX. századi falusi környezetben belépő ún. „idegen" alakok megszemélyesítései. Azok, akik a korábbi történeti idők jellegzetes figurái voltak, itt nem jelennek meg. Különösen szembetűnő a bohóc hiánya. Hosszú évszázadokon keresztül falvak, városok, főúri és jobbágyi környezet jellegzetes figurája volt a bohóc. Hazai vonatkozású adatokat is találunk még a XVII. századi memoárokban, útleírásokban. Eltűnése minden bizonnyal abból adódott, hogy más zsánerfigurák átvették a bohóc funkcióját, és olyan szerepet kapott, melyek a humort, nevetést jobban közvetítették a környezete számára. A zsánerfigurák, éppúgy, mint a maszkok a falusi látásmódot, falvakban, parasztság által megrajzolható szerepeket fogalmazzák meg, akár a foglalkozásokra (vásározók, mesterségek képviselői), akár nemzetiségekre (zsidó, cigány, török) utalnak. A történelmi kor, kultúra, földrajzi helyzet 250