Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

zöme adaptációval készült, a dalrepertoár alkalmas dalait alakították át, azaz bizonyos szó felcserélésével amerikássá tették. Ez a költészet mondanivalójával a magyar nép történetének sok szenvedéssel teli szakaszát idézi fel. Az Egyesült Államokba való kivándorlók sorában a gömöri falvak embereit éppúgy ott találjuk, mint az ország, de úgy is mondhatjuk, a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű, munkát és új életet remélő embereit. Az elvándorlás hosszú és nehéz útja a századfordulóig Fiúméba vonattal, onnan hajóval vezetett Amerikába. Később Hamburg és Bréma kikötőjéből indultak, mivel onnan az út rövidebb ideig tartott. Ez egyik dalban - Mikor kezdtem a tengeren utazni, Germán hajó kezdett vélem süllyedni kezdetűben - a germán hajó nyilvánvalóan már erre az útvonalra mutat. A nagy vándorlási periódus a századfordulóra esett, ez volt az első hullám. A világháború megállította a folyamatot, majd a háború befejezése után néhány éven át ismét megindult a kivándorlás, már nem közvetlenül az Egyesült Államokba, hanem Kanadába. A dalokban egyaránt utalás történik Dél-Amerikára és Észak-Amerikára. Aki sokáig élt falusi közösségben vagy közelről figyelte a parasztság életét, nyomban észrevehette, hogy mily sokat jelentett a dal és a zene a nép számára. Szinte az egész népéletet behálózta. A gyerekdaloktól a temetési énekekig az élet minden alkalmán megnyilvánult valamilyen formában a dal és a zene. A naptári ünnepekhez és szokásokhoz is kapcsolódtak dalok, nóták és vallásos tárgyú énekek vagy gyakran hangszeres muzsika. Karácsony táján sokszor villan fel bennem a gyermekkor élménye, amikor készültünk a kántálásra, hogy házról házra járva mondjuk el az örömhírt: megszületett a Megváltó. Azt hiszem, időnként minden embernek eszébe jut a szülőföldje, különösen ha már hosszú ideje távol él tőle, és még inkább, ha élete alkonyához ér. Minden föld ugyan hazája A jó embernek: való! De mégis szülötte tája Mindennél elébb való. 225