Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

ami ezeknek a költeményeknek már önmagában is a halhatatlanságot jelentik. Gyakran, napjainkban is dalolják, s nem csak népi közösségekben Tompa legsikerültebb, Egressy Benjamin által megzenésített népdalát: Télen nyáron pusztán az én lakásom, A rózsám' is csak vasárnap, ha látom; Lakásom van hortobágyi pusztába', Nem járhatok én az Isten házába! A „népdalszerzés" Tompa tudatos törekvése volt. Az ilyen célú költeményeket eleve a népdalok alá sorolta be számozva, cím nélkül. Ilyenek pl. Békót tettem kesely lovam lábára; Kiskertemben kiszáradt az eperfa; Messze földre bujdosott a galambom; Kizöldült az erdő fája, leveles; Tur mezején búra nevelt az anyám; Piroslik a bokor gyenge hajtása; Hajnal hasad, harmat esik; Muzsikálnak, szépen hegedülnek. Idézzünk fel néhány versszakot: Békót tettem kesely lovam lábára, Mért nem hallgat a gazdája szavára; Békóba tett engem is a szerelem, Az alföldön a legszebb lányt szeretem. Kiskertemben kiszáradt az eperfa, Este reggel egy bús madár ül rajta; Csak azt búgja az a gerlice-madár; Hogy a legény, szőke, barna, csapodár! Árva vagyok, mint az árva gerlice, Édes rózsám, mért hagytál el ennyire?... Annyit sírok, annyit rívok utánad: Gyenge szívem majd megöli a bánat! A nemzeti szomorúságnak, a hazafiak keserűségének ad hangot a megaláztatás, az elnyomás időszakának mindig aktuális, kéziratban terjedt költeménye, a Pusztán, amelyből már idéztem egy részle215