Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

mes szerelemről. A kék liliom az iringót szerette, de az megcsalta a rózsával: Szeretvén a kacér virágot Iringó a rózsához vágyott: És lángoló szavak szenvedélye: Tüskés karjába vitte végre. A liliom hűtlen kedvese ölelésében hal meg. így moralizál végül a költő: A sírnál mindent elfelejtünk, Mi kéjt vagy kínt adott az élet; Csak a szerelemnek nincs vége, Sugárzó vagy setét emléke, A más világon is kísérget! (Kék iringó) A néphagyományból sokkal nagyobbat ölel Tompa a Népregék, népmondák című kötetében (1846) és azután nagyszámú költeményében. Korabeli feljegyzések, Tompa levelei tanúskodnak arról, hogy tudatosan gyűjtötte a néphagyomány emlékeit. A mondákat, az eredetmagyarázó történeteket többnyire az eseményhez kapcsolódó gondolatainak megfelelően dolgozta fel. Találkozunk tisztán mesei tárgyú témákkal. Folklorisztikai szempontból is jelentős a Jávorfáról c. költeménye. A népmesei variánsok szerint az idős király a három gyermeke közül a koronáját annak ajánlja, aki a kívánságát teljesíti, egy nehezebb feladatot elvégez. Ez a legkisebbnek sikerül. Testvérei megölik, eltemetik. A holttestből jávorfa nő, amelynek a hajtásából egy pásztor furulyát készít. Amikor belefúj, a hangszer megszólal: Fújjad, fújjad én pásztorom, Én is voltam királygyermek, Most meg vagyok jávorfácska, Jávorfából furulyácska. 208