Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

feje is fából van. Ilyen volt nálunk száz évvel ezelőtt. A juhporost éppúgy megseprik, mint a Hortobágyon, és trágyával tüzelnek a fátlan faluban, de elvonják a trágyát a sovány földtől. A tehéntrágyát éppoly gondosan öszszeszedik és megszárogatják a jó meleg napon, és elteszik télire, mint a Hortobágyon." (Idézi Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága. Debrecen, 1985. 57-58.1.). Ecsedi úgy vélte, hogy a bolgár, a török és a magyar kultúra összevetéséből plasztikusabban kitűnnek a néprajzi sajátosságok, különbözőségek és egyezések. Leírásaiban a földrajzi szempontok igen erőteljesen előtérbe kerülnek, részletesen írja le magát az utat, az utazást. A kötet számunkra legfontosabb fejezetei: Egy bolgár-török faluban. Török és bolgár nyomtatás, A török gazda háza tája. A bolgár falusi gazda udvara, Családi hagyományok a bolgároknál, Az ősjuhászat a szófiai medencében, A kis halász az Iszkeren és A rózsák völgyében. A két bulgáriai útjáról egyébként Ecsedi szakfolyóiratban is közölt tanulmányt. A bolgárok ősi földművelése című munkáját a Néprajzi Értesítő közölte (1928). Az Utazásom a Szentföldön címen kiadott kötete néprajzi szempontból kevésbé jelentős (e tekintetben Egy földművelő zsidó telepen című fejezet a figyelemre méltó). De mint útirajz színes, sok helyen kimondottan élvezetes, figyelmet lekötő olvasmány. Az utazást részletesen leírja, a szokatlanra, a keleti jellegű dolgokra fokozottan figyel, érzékeli az arab—zsidó problémákat, a szociális gondokat, gyakran azonban jelentéktelen dolgokra is kitér (cipőtisztítás, ruhamosatás vagy pl. milyen étvággyal ette a birkahúst, amit meg-megsózott, hogy jobban essen rá a bor stb.). Feltűnő, hogy alig-alig nyújt részletesebb tájleírást, és csak néhol villant fel egyegy természeti képet, lírai betoldást: „A kék tenger még egyszer előbukkant. A reggeli köd már teljesen elszakadt a hideg hullámoktól. Mosolygottá tenger, mint a gyermek kék szeme" (110.1.): „Madarak csicsergése üdvözli a meleg hajnalt" (238. 1.). A kötet 14 fejezetéről elmondható, hogy egy ilyen út iránt érdeklődőknek a maga korában nyilvánvalóan hasznos olvasmányul szolgált, az érdeklődést felkeltette egy akkor még kevésbé ismert terület népe és kultúrája iránt. Egy mai utazó Ecsedi nyomdokain járva érdekes összevetést tehetne, mi és hogyan változott fél évszázad alatt. A fentiekben nem tértünk ki Ecsedi István hírlapokban megjelent élet203