Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)
LAJOS ÁRPÁD FOLKLORISZTIKAI MUNKÁSSÁGA Lajos Árpád a néprajzkutatóknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyik a tudománynak mindkét nagy ágát, az ún. tárgyi és szellemi néprajzot, az etnográfiát és a folklórt egyaránt művelte, s a nép életét egységben, a műveltségi elemek összefüggésében vizsgálta. Széles érdeklődését jól mutatják a tárgyi néprajzi és a társadalomnéprajzi tanulmányai, ez utóbbiról különösképpen egy nemesi falu társadalomszerkezetével kapcsolatos megfigyelései. A tárgyi néprajz területéről írt a szénégetésről, a mészégetésről, a házépítésről, azok díszítéséről, a fafaragásról, a szűcsmesterségről és az erdei munkásszállásokról. Kéziratban maradt gyűjtései számos egyéb tárgykör iránti figyelmét is mutatják. Egész életművét tekintve azonban kétségtelen, hogy Lajos Árpád fő érdeklődési köre a folklór volt. Első publikációi is a népi kultúrának erről a területéről valók. Gyűjtési inspirációt már diákkorában kapott és mint gimnazista népszokásokat jegyzett le borsodi falvakban. Az egyetemi évek, a budapesti időszak alatt nem volt lehetősége a néprajzi gyűjtésre. A bölcsészeti tanulmányokat folytató, tanári diplomát szerzett ifjú állás nélkül maradva, alkalmi munkával kereste meg a kenyerét a két világháború közötti években. Megélhetéséhez munkaalkalmakat keresett Pest, Nógrád, Heves és Borsod különböző falvaiban. Ez az időszak újra elvezette a néprajzi gyűjtéshez. Vándorlásai során 1937ben elvetődött a borsodi Domaházára, ahol vincellérkedve nagyszerű lehetősége nyílt a népélet megfigyelésére. Ebből a faluból való első tanulmánya, amelyet a magyar néprajztudomány központi folyóirata, az Ethnographia közölt. Ez önmagában is rangos megbecsülést 183