Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

az orális emlékezetben maradtak fenn. Azok a szokások, amelyek napjainkig megőrződtek, beolvadtak az országosan és általánosan ismert és gyakorolt szokáskörbe. A dramatikus szokások, maszkos alakoskodások változatos formái ismeretesek Békés néphagyományában. Számos alkalomhoz kapcsolódtak olyan szokások, amelyeknek a keretében játékokat mutattak be. A dramatikus játékok csak kevés kivétellel fűződtek a bemutatás alkalmának funkciójához. A játszási alkalmak mintegy keretül szolgáltak az alakoskodásra, a szórakozásra és a színjátszás egyszerű formáinak közösség előtti megjelenítésére. Az alkalmak csak részben befolyásolták a bemutatandó játékok típusait. Az alább ismertetendő repertoár egy olyan önálló hagyományt alkot, amelyből jelenetek alkalmaktól és időtől függetlenül bármikor előadásra kerülhetnek. Ez a „bármikor" azonban a népéletben olyan alkalmakat, eseményeket jelent, amelyek zömmel meghatározhatók és amelyek hagyományosan ismétlődnek. A hagyományos ismétlődés a játéktípusokra is vonatkozik. A dramatikus játékok bemutatásának alkalmai között a közösség, a nézők tekintetében legjelentősebb a lakodalom. A szereplők a lakodalomba nem voltak hivatalosak. Amikor a lakodalmas házba bementek, azt mondták, hogy éppen arra jártak, s látták, hogy világos van, kíváncsiak lettek, vajon odabent sírás van-e vagy vigadás. A néma maszkos csoport vezetője az „útlevelét" mutatta. Egyes változatokban a vőfély versben mondta el a bekérető szöveget. Előfordult, hogy a lakodalmi menetben is voltak alakoskodók. Ezek a menyasszonyt akarták „ellopni", hogy váltságdíjat kapjanak. A váltságdíjat - egy üveg ital, s ez volt a cél - az alakoskodók a vőfélytől „előre" megkapták. Kisebb közösség előtt az alakoskodó játékokra disznótorban, fosztókában, fonóban, házibálokban, névnapokon, egyes jeles napokon, mint például húshagyókedden és általában téli estéken egy-egy háznál került sor. Az alakoskodók egyik kedvelt alkalma a disznótor volt. Rendszerint szívesen mentek a lányos házakhoz. Előfordult, hogy a maszkos legények a leánnyal előre megbeszélték érkezésüket. Többnyire hárman-négyen mentek, s gyakran egyikük a leány ud158