Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

gő hagyományokat pedig nemcsak a gazdasági helyzet javulása, hanem a közösségi negatív előjelű vélekedés is háttérbe szorította. Sok egyéb tényező is hozzájárult még ahhoz, hogy a szokáshagyomány erősen átalakuljon, ill. több individuális és közösségi szokás teljesen eltűnjön. Az alábbiakban a különböző korú, nemű, foglalkozású református és részint katolikus adatközlőktől gyűjtött „emlékezettöredékekből" igyekszünk áttekintést nyújtani Báránd egy-két generációs múltjának időperiódusában ismert és gyakorolt szokáshagyományról. A naptári napokhoz fűződő szokások elsősorban a téli időszakhoz kapcsolódnak. Ezek kialakulásában fontos szerepe volt az egyházi ünnepeknek, amelyek az egész magyar nyelvterületen többé-kevésbé azonos gyakorlatban kerültek a néphagyományba. Sok szokás hasonlósága országosan főleg ennek tulajdonítható. A bárándi szokások zöme is igazodik az általános - főleg az alföldi - hagyományhoz. A bárándi kalendáris - jeles napi - szokások oly nagymértékben megegyeznek a szomszédos és távolabbi alföldi települések református lakosságának a »szokásai val, hogy az etnokulturális sajátosságok már nem érzékelhetőek. A kalendáris alkalmak szokásai Bárándon elsősorban a téli-tavaszi időszakhoz kapcsolódnak. A nyári és őszi periódusban egy-két jeles nappal összefüggő individuális, inkább hiedelemjellegű hagyomány figyelhető meg. A karácsonyt megelőző hetek jeles napjainak szokásai és hiedelmei az általánosan elterjedt hagyománykörbe tartoznak. A gazdasági év folyamán a november hónap záró, befejező határt jelent. Akkorra a késői munkák is befejeződnek, s egy viszonylagos nyugalmi periódus kezdődik, amelyben elsősorban az egyházi év alkalmaihoz kapcsolódóan több jeles nap, ünnep alakult ki a néphagyományban. Az első fontosabb jeles nap - református községekben egyházi vonatkozása nincs - az András-nap (november 30.). Ehhez a naphoz szerelemvarázsló, jósló szokások és hiedelmek kapcsolódnak. A leányok férjre jósló szokásaiban első helyen áll az ólomöntés, amely országos szokásként a polgári körökben is ismeretes volt. A hideg vízbe öntött forró ólom formájából következtettek a leendő 130