Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

3. Kántálás, ünnepi kalácsszedés, szilveszter Három jelentősebb kalendáris ünnep - karácsony, húsvét, pünkösd - alkalmával a pásztorok, ill. a pásztorok bojtárjai az állattartó gazdákat sorban felkeresték, hogy kalácsot szedjenek. A csürhésnek, ill. a csordásnak, ha a jelzett ünnepnap szombatján kihajtott, a gazdasszony a kalácsot kivitte a kapuba, s ott adta át. Egyébként a bojtárok bekopogtak a gazdákhoz, ahol érkezésükre már számítottak, s előre elkészítették a vesekalácsot, a fonatost. A csürhés és a csordás a sertés, ill. a tehén számának megfelelő számú kalácsot kapott a gazdaasszonytól. A juhtartók - függetlenül a juh számától - egy-egy kalácsot adtak. A csürhés és a csordás - az állatállomány számától függően 150-200 kalácsot kapott. A pásztorok a kalácsszedést követően hosszú időn át kenyér helyett is kalácsot ettek, s fogyasztotta a család is. A kanecetesnek nevezett savanyú ételbe szeletelve szívesen fogyasztották. A bojtár fehér tarisznyába gyűjtötte a kalácsot, s gyakran előfordult, hogy kétszer, olykor háromszor is megtelt egy-egy ünnep alkalmával. Karácsony szombatjain a köszöntő gyermekek úgyszintén kalácsot kaptak. A kántáló versben utalás van a fonatos kalácsra és a rongyos bélesre: Eljött már karácsony szőke szakállával, Elnyűtt a bocskorom, nem győzöm szalmával. Adjanak egy garast, akar egy petákot, Hadd tétessek bele fonatos kalácsot. Tyúk ide búbos! Kalács ide fonatos! Béles ide rongyos! Hárman vagyunk!

18 A hajdúszoboszlói szilveszteresti szokások már korán felkeltették a nagyközönség és a szakemberek érdeklődését. A kolompolás, az ostorpattogtatás, a tüzes nyíllal való lövöldözés a maga látványossá18. DMA. Népr. Gyűjt. Ltsz. V. 16/6. 115