Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)
mindkét fél szülei és hozzátartozói örömére éljenek sok számos éveket. Szívemből kívánom." 10 A menyasszony kikérése, az ún. sirató után a menyasszony a vőlegénnyel és a násznéppel a vőlegényes házhoz ment. A búcsúzáshoz, a megérkezéshez stb. verses vagy prózai beszédek, köszöntők kapcsolódnak. Csak pár példát mutattunk be. Az idevonatkozó nagy anyag túllépné e közlemény keretét. A prózai vőfélyszövegek néprajzi szempontból tanulságosak, tekintve, hogy azokat többnyire alkalmanként egy-egy parasztember írta, s aki gyakran azonos volt a vőféllyel, ill. a násznaggyal. A verses vőfélyszövegek bizonyos változatai nyomtatott vőfélykönyvekből kerültek a néphagyományba. A lakodalom főbb eseménye a vőlegényes háznál az új pár megérkezése és köszöntése után a vacsora, a kontyolás és a menyasszonytánc volt. Vacsorára mintegy ötven-hatvan évvel ezelőtt csigalevest, babérost, birkapörköltet, sült, töltött tyúkot és kalácsot tálaltak fel. A vőfély kötelessége, hogy az ételekre köszöntőt mondjon. Italozás közben a férfiak a következőhöz hasonló rigmusokat mondtak: 11 Igyunk, pajtás, hébe-korba! Nincs igazság, csak a borba! Bárcsak ez az éjszaka Szent György napig tartana! Ilyen tájban esztendőre Jöjjünk el keresztelőre. A kontyolásig terjedő időben a vőfély arra törekedett, hogy megfelelő vidám hangulat legyen. A maskurások is hozzájárultak a násznép szórakozásához. Ezekről külön szólunk. A vacsora periódusában hangzott el a házasságról szóló „tanítás" is, amelyet bemutatunk, tekintve, hogy ma már aránylag ritkán fordul elő ez az egykor nagyon népszerű versezet: 12 10. BIMA. Ltsz.: 151-72. 11. Málnási i. m. 21. 12. BIMA. Ltsz.: 880-70. 108