Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós (Borsodi Kismonográfiák 33. Miskolc, 1989)

ecsetet is csak módjával vett a kezébe. Rosszérzéseit utazásokkal ütötte el, amelyekhez különböző helyeken vállalt fizikai és szellemi munkával teremtette elő az anyagiakat. Hallgatása természetesen nem jelentett szakítást hivatásával, terveit csak elodázta, de nem adta fel. Ha cselekvoleg keveset is dolgozott, intenzíven képezte magát elméletileg, pótolva mindazokat a hiányosságokat, melyeket a főiskolai oktatástól nem kapott meg. A „vándorévek" mindenesetre páratlan eredménynyel jártak: amikor végül is a hatvanas évek elején a kiáll ítók sorába lépett, voltaképpen már ugyanaz az érett művész volt, mint akit ma ismerünk. 2. Nagymarosi pincék (1969) 8