Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós (Borsodi Kismonográfiák 33. Miskolc, 1989)

hogy a tapasztalt vitalitást a „nyugtalan ritmusú színfoltok", illetve a „vonalak izgatott ritmusának" párosításával kitapinthatóvá tudja tenni. D. Fehér Zsuzsát, aki közismerten a „fényes szelek" nemzedék elméletírója, mindenekelőtt az az „önfegyelmező, belső rend" ragadja meg, amely Mazsaroff valamennyi festményéből és grafikájából kitetszik, amely azonban „nem szab gátat az őszinte, csodálkozó, néha ujjongó lírának sem". A festő, mint kifejti, nemcsak látja, hanem „birtokolja" is tájait, s így ezek „lelkiállapotának, érzelmi megrendültségének, tűnődő gondolatainak, szociográfiai feljegyzéseinek megjelenítésére alkalmas témává" nőnek. A képek hitelessége a birtokbavétel sajátos módszeréből ered, amely egyként magába foglalja a gáttalan önátadást és az objektív kívülmaradást. Ez a belső dinamika hallatlanul variatívvá teszi mind a komponálást, mind az előadást. Van képtípus, ahol a festő „becsukja a teret hátul és szinte kalligrafikus erővel írja fel szögletes lombjait a síkra, az éggel találkoztatja magasba nyúló fatörzseit, s nem enged cseppnyi lazítást sem a szemnek. Ilyenkor motívumainak belső korrespondenciája kap hangsúlyt, színei tüzesek, mintha láthatatlan belső fényforrás világítana át transzparens felületet." Más megoldásain „fehér vonalak uralják a képmezőt, a nagy vizek fényjárta sima tömeggé változnak, s a hegyek vonulata, a fák és a házak körvonala szándékosan kontrázza meg a természet ünnepi mozdulatlanságát. Ezeken a képeken a legtöbbször nagy égbolt zárja le a kompozíciót, s a horizontális sodrás erősödik meg." D. Fehér kitér a tárlat egyetlen mezőgazdasági vonatkozású vásznára, a Talajmunka ősszel (27. kép) című, finoman ritmizált kompozícióra, amelyben a nemes, „tartalmi vonatkozású romantikus telítettséget", mesterünk földszeretét kvalifikálja. Hibaként említi, hogy a lesarkított formák és a meleg, életes színek ellentéte olykor erőszakolt és modoros, s kellő egyensúly híján gondolati és képi disszonanciát eredményez. Sajnálatunkra a grafikákat nem minősíti, holott ha a festmények még nem is, e néhány metszet és ecsetrajz Aranyparti fák (15. kép), Kecskecsapás, (16. kép), Nagyanyám, Taorminai táj stb.) már művészetünk első vonalát képviseli, s nem kisebb hagyományt elevenít fel, mint a Nyolcak és az aktivisták örökségét. A tárlat mindenesetre bizonyságát adta annak, hogy Mazsaroff alkotásainak megvan az az értékes tulajdonságuk, hogy érthető dialógust folytassanak a nézővel, mi több: dinamizmusuknál fogva a köröttünk zajló élet aktuális megnyilvánulásaira nyitnak ablakot. 25