Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

A Seres-képek végeredménye azonban mégsem a valóságtól elrugaszkodott absztrakció. A szülőföldjén végzett tanulmányutam rádöbbentett arra, hogy a Cserehát egyszerű, kopár dombjai, lapos téri vonulatai szinte kínálják a Seres-képekről ismert formai és ritmikai megoldásokat. Egyben ellentmondanak a művész fentebb idézett elgondolásának, melyben az első képötletet tartja a legjobbnak. Azok a leghatásosabb Seres-képek, amelyekben elérte a természeti élmény redukálásának legvégső lehetőségeit. A kemény, elemi formákká egyszerűsített motívumok azonban nem merev formulák, hanem olyan képi tényezők, melyek mögött izzik az élmény, a rácsodálkozás öröme, az alkotásra inspiráló látvány miatti meghatódás. Seres munkái a rátalálás öröméről, a hazai környezettel való érzelmi azonosulás férfiasan rejtőzködő lírájáról árulkodnak. Motívumai egyszerűek, vagy úgy is mondhatnók, hogy a legegyszerűbb motívumban is felfedezi a festői lehetőségeket. Képei a művészi átlényegülés áhított pillanatait idézik - munkái a jelenkor magyar művészetének értékjelző darabjai. Komponáló művészet az övé, amelynek vezérlő elve a rend, a célszerűség és a harmónia. Ennek rendeli alá festői leleményeit a kemény formák között gyakran megbúvó rajzi finomságokat, az egymásnak feszülő formaképző tónusokba rejtezkedő festői leleményeket. Szemérmes művészet az övé, távol minden hivalkodástól, artisztikus bravúrra való törekvéstől. Jórészt ezzel magyarázható, hogy kevés színt használ, a barnák változatai, a szürkébe oldódó feketék, a fanyar zöldek és a ritkán elővillanó tompa vörösek jellemzik művészetét. Festészete ennek következtében halk szavú, sőt melankolikusnak is lehetne nevezni, ha a színek tompa akkordjai mögött nem észlelhetnék az izzást, a természeti motívum átalakítása érdekében vívott belső küzdelmet, vagyis a magyar festészetnek azt a tulajdonságát, hogy a valóságból kiemelt részletet drámai izzású egésszé tudj a formálni. Művészi szerénysége abban is megnyilvánul, hogy a formák józansága mögé bújtatja líráját. így találkozik művészetében a 20. századi internacionális jellegű képalakítása a nemzeti hagyománnyal. Seresnek, a modern felfogású festőnek, a szívében mélyen gyökerező magyarságtudat él, s ennek a mai körülményeknek megfelelő művészi megfogalmazása adja festészetének lényegét. 27