Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
Az említett zöldségeket rendszerint csupán egyetlen ágyasban termesztették, mivel a zöldségtermesztés egyedüli célja a háztartás szükségleteinek a kielégítése volt. A zöldségtermesztésre szánt földet erőteljesen trágyázták. A zöldségek héját szintén a trágyához keverték, egyedül a káposztaleveleket etették meg az ökrökkel. Később pedig a kacsákat és a vemhes teheneket tökkel takarmányozták. A zöldségtermesztéssel, a magok elvetésével és a növények gondozásával az asszonyok foglalkoztak. A ház körüli kert művelése, gondozása kizárólag hozzájuk tartozott. Ugyanitt termesztették az Űrnapján megszentelendő gyógynövényeket is. A hagymát, fokhagymát, répát és petrezselymet a levesek ízesítésére használták, a krumplit rendszerint pirított hagymával fogyasztották, a sárgarépa pedig a gyermekek kedvenc tápláléka volt. Derenken ismerték és fogyasztották a paprikát is, azonban az éghajlat miatt nem termesztették. Istvánmajorban a ház körüli kertekben ugyanazokat a zöldségeket termesztik, mint Derenken, valamint megtalálni a paprikát és a görögdinnyét is. Gyümölcsfák Derenken a ház körüli kertekben és a mezőn egyaránt nőttek. Elsősorban a dió-, szilva-, körte-, alma- és cseresznyefák voltak gyakoriak. A szilvaf ajták közül a következőket különböztették meg: bystricki aszalni való, piros okronglicki - pálinkafőzésre, biolki - lekvárnak való, siwaklowy sliwki - enni és pálinkafőzésre való szilva. A legízletesebb fajtának a bystrickit tartották, mert az volt a legédesebb. Az almaf ajtákon belül megkülönböztették a slodkie t (édes, korai, ennivaló alma) és a zimosne , budai , sombarkiféleket (őszi, aszalásra való alma). A körtef ajták közül megemlítették az owsiane , zytnie , pseniene , jesienki és wielki-cezarféleket. Ezek az elnevezések azoktól a gabonafajtáktól származnak, amelyek betakarítási ideje egybeesett az illető körteféle érésével. A körtét elsősorban fogyasztották és aszalták. A cseresznyén ek nem különböztették meg egyes fajtáit; ezt a gyümölcsöt kizárólag azonnali fogyasztásra termesztették. Némely gazdaságokban dióf ák is voltak. A diót főleg saját fogyasztásra fordították, de a megmaradt mennyiséget magas áron eladták a vándorkereskedőknek. 43
