Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

Derenken nem volt közös munka. Az egyes családoknak saját maguknak kellett elvégezniük ezt a munkát. A kiásott burgonyát kosarákban gyűjtötték: néha azonnal osztályozták nagyság szerint. A kosarakból zsákokba öntötték, úgy vitték a portára, ahol a már előzőleg kiásott veremben (

jamek

, dziourek

) tárolták. A vermet szalmával és földdel takarták le, s a burgonyát tavaszig ott őrizték. A betakarított burgonyának a fogyasztásra szánt részét zsákokban a kamrában tartották. A derenkiek közül csak néhányan rendelkeztek a ház alatt pincével, de akinek volt, az ideöntötte be a mezőről behozott burgonyát. Csak legidősebb adatközlőnk emlékezett, hogy "amikor még gyerek voltam, az ágy alatt tartották a krumplit" (

ked maly bul esci, tak to co pod poscielcm trimali grule

). A burgonyával Derenken nem kereskedtek, tekintettel a gazdaságok szükségleteire, illetve a rendkívül alacsony árakra. Amikor különösen nagy volt a burgonyatermés, néhánnyal több disznót hizlaltak a feleslegen. Burgonyát Istvánmajorban is mindenki termelt, noha ahogy megjegyzik, a termés jóval kisebb volt, mint Derenken, és sokkal gondosabb művelésre, s gyakoribb "cséplésre" (

cieranie

) volt szükség. A szövetkezet létrehozása óta kizárólag a háztáji gazdaságokban termelnek burgonyát. Derenken általános volt a káposztatermesztés is: egyrészt az egész falu számára kijelölt, közös káposztaföldön (

kapustnica

), másrészt a ház körüli kertekben. Ez volt a faluban a legjobb föld (

corna ziema

), amely az évenkénti intenzív trágyázásból következően magas terméshozamot biztosított az ott elvetett növényeknek. A vetésre szánt káposztamagokat boltban vásárolták. Az így beszerzett magokat nem vetették ki azonnal a káposztaföldre, hanem előbb (március-május folyamán) a "trágyadombban érlelték", majd a palántát ültették ki a káposztaföldre (május 12-14. körül. Ezt a munkát kizárólag asszonyok végezték. A káposzta termesztése sok munkával járt: kapálás, szárazság esetén naponkénti öntözés. A káposztát akkor tartották érettnek, ha már kemény volt és megrepedt. Azonban legkésőbb októberben begyűjtötték a káposztát, otthon lefejtették a külső leveleket. A káposzta szedését az asszonyok közösen végezték, sorba véve mindannyiuk földjét. A káposztát miután legyalulták (

heblaniu

), hordókban savanyították: a káposzta taposása a férfiak feladata volt. A savanyú káposzta, néha savanyú almával kiegészítve, a téli időszakban a családok egyik legfontosabb tápláléka volt. Ezt fogyasztották nyersen, illetve káposztalevesnek (

kapusnice

) elkészítve is. 41