Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
tozott a már többször említett fokhagyma, a megszentelt barka és a gyógyfű, amelynek alkalmazása védte az embert és környezetét. Füsttel betegséget űztek ki, megtisztító ereje pedig növekedett, ha szentelt gyógyfüveket is elégettek. Füsttel űzték el a közelgő vihart és jégeső felhőket is. Démonológia A démonoknak és féldémonoknak meghatározott alakú és tulajdonságú embereknek ártó hiedelmi lények. A szelleme k félelmet ébresztettek, álarcuk alatt tévelygő halott emberek lelkét hordozták, amit émierstka dúsán ak neveztek. Éjszakánként jelentek meg, kopogással jelezték érkezésüket. Éjfél után eltűntek, amikor a kakasok megszólaltak. Egyik módja annak, hogy látogatásukat elkerüljék az volt, hogy a közvetlenül a családból származó elhunyt vezeklő jelképért és annak nyugalmáért szentmisét mondattak. Voltak még a nem megkeresztelt gyermekek lelkei, amelyek azért jöttek, hogy keresztelést kérjenek. Meg kellett ilyenkor keresztelni az ilyen lelket a megfelelő formula elmondásával. A faluba is lehet hívni a smierstkát , ha a sír mellől elvitték a viaszt vagy a le nem égett gyertyát. Hogy az ilyen látogatásoktól megszabaduljanak, éppen az említett dolgokat kellett a temetőbe kivinni. Egyfajta szellem volt a siodelko , ami ránehezedett az ember mellkasára, és megfojtotta az alvókat éjjel. Ellenszere, mint ahogy az öregek tanították, a következő szavak kimondása volt: Jézus Mária, Szent József legyetek velem, segítsetek! (J ezis Maria, Swiaty József byácie se mncm pri mocy, spomózciel ) Vannak informátorok, akik meggyőződéssel állítják, hogy mindezek csak álombeli rémképek. Siedelkov al gyakorta ijesztgették a szófogadatlan gyerekeket, hogy fojtogatja őket. Sok derenki visszaemlékszik, hogy a Szögligetből a faluba vezető erdei úton egy fekete ruhába öltözött női alak bóklászott. A vele való találkozás rémületet keltett, az élmény olyan megdöbbentő volt, hogy a mai napig is nagy átéléssel beszélnek erről. Állítólag Szádvár úrnőjének szelleme volt, "bo ta dúsa nie bula spenuta". A nővel való találkozás sokkja oly erős volt, hogy előfordult, miszerint hazaérkezés után az illető elveszítette eszméletét. Ekkor gyertyát kellett önteni ( nad takom éwiecke tra bulo nadloc ). Keresztbe csepegtették az égő gyertyáról a vi125
