Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
mint fele elpusztult, az új épületeket már kőből emelték. Az emlékezet szerint a múltban tetőfedéshez kizárólag szalmát használtak. A tűzvész után épülő házakat már cseréppel ( czerep ) fedték, míg a gazdasági épületeket továbbra is szalmakötegekkel ( zubek ) borították, kivéve a legmódosabb gazdákat, akik ezeknél az épületeknél is cserepet használtak. A derenkiek számára nehézséget jelentett a mindennapi ivóvíz biztosítása, mivel csak néhány gazdaságban volt kút. De még azokon a helyeken is, ahol vizet találtak, a kút nem mindig biztosította az egész család számára elegendő mennyiségű ivóvizet. A faluban 5 olyan községi kút volt, amelyekben egész évben volt víz; ezeket a saját kúttal nem rendelkező családok használták. A kutakat azokról a gazdákról nevezték el, akiknek a portjaja előtt álltak. így a derenkiek a mai napig emlékeznek "Bebekék, Rémiásék, Stefánék, Wbdziákék és Rolenék" kútjára. Ezeket a kutakat használták azok a gazdák is, akiknek gazdasága a kút környékén terült el. A falu közepén, a községi tulajdonú területen volt az a kút, amelyből az állatokat itatták. Ezt "Firer-kútnak" hívták, mert egy Firer nevű gazda háza előtt állt. Az állatoknak szánt vizet a kút mellett álló fatörzsekből kivájt edényekbe ( kadlubkuk ) öntötték, s ezekből itatták a jószágokat. Ennél a kútnál itatták állataikat a közelben lakó gazdák. A kút közelében volt a község istállója ( bujakowy chliw ), ahol tartották a község bikáját. A kitelepítéskor az összes lakó- és gazdasági épületet lerombolták. Az egykori élet egyedüli nyomaként a régi épületek falainak fűvel benőtt romjai maradtak meg. Néhol még láthatók a falakból származó nagyobb kődarabok is. Az egyes porták határait a mára már elvadult gyümölcsfák jelzik. Egyedül a falu közepén maradt meg a Babarcsik család lakóházának egy része, mivel ez a család néhány évvel tovább maradt Derenken, mint a többiek. A külső kapcsolatokról Mivel Derenk egy erdős hegyvidékkel körülvett völgyben feküdt, kiépített út a faluba nem vezetett. Más vidékről származó emberek igen ritkán jutottak fel a faluba. Mindez a falunak bizonyos mérvű elszigetelődését eredményezte, derenk^.ől délre 5 kilométerre feküdt a legközelebbi település Szögliget. A szini vasútállomás a falutól mintegy 10 kilométerre volt. A derenkiek számára Szögliget volt a kereskedelmi-gazdasági 9
