Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)

37. kép. Kemej. Edénytöredék. Szürkésbarna„apró kaviccsal soványított, érdes felületű, durva anyagú, valószínűleg palack, nyakán két sorban körömbenyomásos dísz, alatta körbefutó bekarcolt vonal. Átm.: 12,8 cm, XII. sz. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a hitelesítő ásatás során előkerült gödröket az Árpád-korban, közelebbről a XII—XIII. század folyamán használhatták. Valószínű, hogy ekkor készült a földfelszínre épített objektum is, a belőle előkerült leletek nagy része ugyanis szintén XIIXIII. századi. Az épület bontása közben azonban találtunk néhány XIVXV. századi (17. kép 2., 5.; 19. kép 4.; 20. kép 4.), valamint IX-X. századinak tartott vastárgyat is (17. kép 3., 8.; 19. kép2.)

n5 115. Jellegzetesen IX. századi leletnek tartja Müller Róbert a 17. kép 3. darabját, amely az úgynevezett balti szerelékű kés tokvédője, és amely általánosan elterjedt viseleti tárgy volt a IX. században a Dunántúl szláv népességének körében. Hasonló tárgyat találtak megyénkben Muhin (Éri I.-Bálint A. 1959. XXI. t. 9.), Kacson (ParádiN., 1982. 1819. 12. kép4.), valamint Abaújváron (GM?r J.-NovákiGy., 1980.60,74., VI. t. 13.). Ugyancsak IX. századi jellegzetességnek tartja Müller Róbert a 17. kép 3. és a 19. kép 2. darabjait, amelyek sarkantyúfelerősítők voltak. Hasonlókat közöl HabovStiak: SA. IX. 1-2. 1961. 470. 27. kép 1-2. vas dísztárgy felfüggesztőinek gondolja őket és korukat XI-XII. századra becsüli. Jifi Sláma: Mittelböhmen im frühen Mittelalter Praehistorica V. (Praha) 1977. 26. kép 22. 113. 64