Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

inkább a summásmunkában van alkalmuk más falubelivel megismerkedni, s inkább a szegények között esik ilyen házasság"- írta GYÖRFFY István.

63 A visszaemlékezések szerint azonban a summásságon is elsősorban azok igyekeztek idegen származású párt keresni maguknak, akiknek a matyók között már nem sok esélyük volt. A kövesdiek hagyományosan lenézték, megszólták azt, aki nem közülük házasodott. „Más faluból nagyon ritkán hoztak lányt, azt is csak az újabb időben."

64 A matyók rátartiságát, önértékelését fejezi ki a következő szólás is: „Ha Kövesden el nem vesznek, más faluba kocsin visznek." A legények nem szívesen vettek el olyan lányt sem, aki kikerült a paraszti világból, városba ment szolgálónak. Az ilyen számukra egyet jelentett a rosszerkölcsű nővel. Nem nézte jó szemmel a falu azt sem, ha a lány testvérek közül a kisebbik hamarabb férjhez ment, mint a nővére. Azt mondták: „A sarnyúi hamarabb levágták, mint az anyaszénát." Ha viszont módosabb legény vette el a lányt, akkor már inkább megbocsátották és elfogadták a hagyományok áthágását. A párválasztás, házasodás legfőbb intézője az anya és a legközelebbi nőrokonok.

65 Ennek okait részben a helyi társadalmi hierarchiában, illetve a gazdasági munkamegosztás sajátosságaiban kereshetjük. Általában az asszonyok közvetítenek a két család között, ők egyezkednek a fiatalok sorsáról. Gyakran a lányos házhoz érkező tudatónak sem az apa, hanem az anya nyilatkozik a család nevében.

66 A lányok rendszerint 16-17 évesen mentek férjhez. A legények pedig 18-20 éves korukban nősültek. 20 éves korában már vénlánynak számított a lány, akkor már kimúlt. „Nyúlik a foncsikja" - ezt mondták rá. Lányként kellett öltöznie, foncsikot hordott, de barátnője már nem volt, azok már férjhez mentek. A vénlány a helyi társadalom perifériájára került, nem volt becsülete, szava a családban, minden munkában keményen részt kellett vennie, de beleszólása semmibe nem volt. Szórakozási lehetősége is megszűnt, hiszen nem tartozott sem a lányok, sem a menyecskék csoportjába. Csak a munka és a templomba járás maradt számára. A vénlány tehát szégyent jelentett a családnak, ezért is igyekeztek a lányokat még idejében férjhez adni. „Nem nevelünk nenét a házhoz, ne válogass" - figyelmeztették, ha már elmúlt felette az idő. Amelyik lány 20 éves kora után ment férjhez, a templomi kihirdetéskor kérte, hogy ne mondják ki a korát. Főleg, ha a vőlegénye még fiatalabb volt nála. Ha a házasulandó fiatalokat ajánlották, kommendálták egy95