Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

lenmagliszt is papsajttal összekeverve. Szintén elterjedt volt a marószódás szappan reszelékének és a poshadt kovásznak a keveréke, amely jól kiszívta a véres gennyet. Ismert volt az a babonás eljárás is, hogy rézkétfilléressel megnyomkodták a kelést, s a pénzt valamelyik keresztútnál eldobták.''

8 Az útilapu is gyógyító hatású mindenfajta gyulladás enyhítésére. Nyílt sebre jó a falról kapart mész pókhálóval összekeverve.

59 A méh csípését nyálazott sárral enyhítették. Daganat eloszlatására, lohasztására agyagot ecettel sárrá gyúrtak, vereshagymát aprítottak bele, ezzel kenegették. Az ótvar is sok gyereket meglepett, sokáig tartott, egész fejük tele volt vele. Cinzsírral kenegették, amit kis fakupában a patikában árultak. Székfű főzetében is mosogatták. Semeregre pipamocskot kentek. A pecsét vagy kanyaró is pusztító gyermekbetegség volt, legtöbbször halálos kimenetelű, gyógyítani nem nagyon tudták, mézzel, lázcsillapítással enyhítették. Folyosónak nevezték az orbáncot, amelyet gőzöléssel igyekeztek gyógyítani, de sok betegnek a haját is elvitte. Piros szemű kukoricát parázson pattogtattak, annak a gőzére, párájára kellett ráhajolni. A hidegleléses beteggel olyan pálinkát itattak, amelybe leánderlevelet áztattak. A gyermekhalált régen természetesebb ténynek fogták fel, hiszen mindennapos kísérőjelensége volt a paraszti életnek.

60 A nagy csecsemőhalandóság és a kezdetleges szociális-egészségügyi állapotok mellett sok gyermek csak néhány hónapot, évet élt meg, ritka volt az a család, ahol minden gyermek felnőtt. Járványok is gyakran tizedelték az embereket. Sokszor a beteg, szenvedő gyermek halálát megváltásnak is tekintették. „Angyalka lesz belőle" - így vigasztalódtak a gyermekhalál felett. Gyakran halva született a gyermek, ennek okát nem nagyon keresték: „Gyenge volt, sokat dolgozott vele az anyja" -- így és hasonló módon magyarázták. A kis halottat szentelt vízzel gyorsan megkeresztelték otthon, a keresztanyja pedig kis koporsóban a hóna alatt kivitte a temetőbe. Ahol éppen akkor sírt ástak, a gödör oldalába készítettek egy kispadlant, odatették be. A letétet, azaz az elvetélt magzatot is így temették el. Ha szülés után anya és gyermeke is meghalt, közös koporsóban temették el őket, a gyermeket az anyja karjára fektették. A gyermek halottat a mestergerenda alá, bölcsőre vagy két székre terítették ki.

61 Ha csecsemő halt meg, kisinget, horgolt réklit, főkötőt adtak rá, és a kis koporsóban aláterítették a halállepedőt. Ha kislány volt, a főkötő tetejére kis koszorút is tettek. A néhány éves gyermeket, akinek már megvolt a korozsmája, abban temették el.

62 Ha a keresztanya még nem csinál42