Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban (Borsodi Kismonográfiák 29. Miskolc, 1988)

ez ügyben segítségért vagy orvoshoz, inkább imádkozással, fogadalomtétellel próbált segíteni baján, elment a búcsúra, s ott imádkozott a gyermekáldásért. A magtalanok védasszonya Szent Anna volt, mert későn szülte Máriát. Hozzá mondattak misét a gyermektelen asszonyok. Bár a hétköznapi életben a közösség nem éreztette a gyermektelen asszonnyal lenézését, de ha veszekedésre, szóváltásra került a sor, bizony keményen a szemébe vágták meddősége miatti kisebbrendűségét. Emlékeznek még arra a szokásra, hogy aki gyermektelenül halt meg, nem kulcsolták össze a kezét a koporsóban.

16 A 30-as években azonban, a matyók tömeges elszegényedésével módosult a gyermektelen asszonyok megítélése is. Ügyesnek tartották és irigyelték azt az asszonyt, aki „tudott magára vigyázni". Főleg a földesek, a birtokosok társadalmi rétege körében vált gyakorivá az egyke és a gyermektelenség.

17 A parasztság átalakulása, a földhiány, a föld értékének megnövekedése módosította tehát a természet törvényét, megváltoztatta az erkölcsi normákat is. Amennyire természetes a családban a gyermek, a hagyományos családi köteléken kívüli gyermekáldás annyira a közösség normáiba ütköző, s ezért megbotránkozást, kiközösítést, elutasítást váltott ki a matyóknál is. Az ítélet elsősorban a megesett lányt sújtotta, a legényt kevésbé, bár éreztették vele is bűnét. A közösség normáin kívüliség végigkísérte az így született gyermek életét is.

18 A visszaemlékezések szerint a század elején még elég ritka volt Mezőkövesden a megesett lány, szinte név szerint emlékeznek is a személyekre és történetükre. A megesett lány általában egyedül maradt, de ritkán előfordult, hogy az állapotos lányt elvette a legény, a két család egyetértésével. Arra is volt példa, hogy a megesett lányt hirtelen egy idősebb legénnyel vagy özvegy emberrel házasították össze, esetleg anélkül is, hogy a menyasszony állapotáról előzőleg felvilágosították volna. Ha a menyasszony erkölcse, tisztasága szóbeszéd tárgya volt, így fogalmaztak a mezőkövesdiek a lakodalmán: „Lángba borulhatna a koszorú a fején!" Akiről már nyilvánvaló volt, hogy nem illeti meg a koszorú az esküvőn, az csak pártában esküdött. Ha a terhes menyasszonynak mégis koszorút tettek a fejére, a fátylat előre hajtották az arcára, hogy „ne lássa a jó Isten". Egy szólás eredetének magyarázataként általánosan ismert az alábbi történet: Egy matyó lányt megejtett egy zsidó. Elvette ugyan feleségül, de az anyja így is nagyon szégyellte. A lány koszorúban esküdött, s az anyja így sirattad: „Jaj, Kató, oda a koszorú, elb . . . ta a zsidó". 23